1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Angyalffi Mátyás Arányi Lajos Asbóth Lajos Asbóth Lajos Bártfay László Bölöni Farkas Sándor Baintner János Balásházy János Balogh Kálmán Baricz György Batsányi János Beöthy Leó Beély Fidél József Benkő Dániel Berzsenyi Dániel Bolyai Farkas Bresztyenszky Adalbert Buczy Emil Budai Ézsaiás Császár Ferencz Csécsy Nagy Imre Csató Pál Csorba József

Baintner János

Baintner János született 1815. évben Liptó-Ujvárott s Miskolczon, Rozsnyón és Lőcsén végezte alsóbb tanulmányait. A jogi és bölcsészeti tanfolyamot Pesten látogatta, hol 1838-ban ügyvéd, egy évvel később jogtudor lett. Miután több előkelő családnál mint jogi magántanár működött, 1841. évben herczeg Eszterházy uradalmi igazgatóságánál mint jogügyi előadó és titkár nyert alkalmazást. A pozsonyi jogakadémiánál, hová 1848-ban neveztetett ki tanárrá, eleinte statisztikát, utóbb polgári eljárást és magyar magánjogot tanított, és az intézet igazgatója lett, 1852-ben tanácsossá neveztetett a pozsonyi országos főtörvényszékhez, megtartván emellett igazgatói állását is. 1861. évben helytartó-tanácsos lett, de már a következő évben visszatért a tanári pályára a pesti egyetemre, ahol az osztrák jogot adta elő. Meghalt 1881-ben augusztus 14-dikén Puszta-Berkiben, 66 éves korában. A Magyar Tudományos Akademia 1865-ben választotta meg lev. tagjává. Nagyobb művei: Az ausztriai általános magánjog alaptanai, tekintettel a római jogra s a franczia és szász polgári törvénykönyvre (Pest, 1865); Birósági szervezet és peres eljárás köztörvényi polgári ügyekben, előadási vezérfonalul (ebből 1877-ben csak egy füzet jelent meg). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár