1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Angyalffi Mátyás Arányi Lajos Asbóth Lajos Asbóth Lajos Bártfay László Bölöni Farkas Sándor Baintner János Balásházy János Balogh Kálmán Baricz György Batsányi János Beöthy Leó Beély Fidél József Benkő Dániel Berzsenyi Dániel Bolyai Farkas Bresztyenszky Adalbert Buczy Emil Budai Ézsaiás Császár Ferencz Csécsy Nagy Imre Csató Pál Csorba József

Császár Ferencz

Császár Ferencz született 1807-ben jul. 9-dikén, Szalaegerszegen (Zalaegerszegen). Elemi iskoláit szülőhelyén, a középtanodákat Szombathelytt, Kőszegen és Sopronban járá. 1822 ben a pannonhegyi benedekiek közé vétetett fel, hol a költői hajlamú Guzmicsban serkentőre talált. 1824-ben kilépvén a szerzetből, Győrött folytatá bölcsészeti éveit, majd a Veszprém megyei kispapok közé lépett. De meg nem szokhatván az egyházi életet, búcsút mondott a semináriumnak, s Pesten és Zágrábban törvénytudományt hallgatott. 1830-ban Fiuméba szakadt, mint gymnasialis tanár, 1832-ben a fiumei kormányszéknél nyert állást. Kiállván a váltó- és tengeri kereskedési törvényekből a vizsgálatot, 1836-ban a fiumei váltótörvényszék jegyzőjévé neveztetett. 1839-ben Budára jött mint a kir. könyvvizsgáló s tanulmányi bizottság tagja. 1840-ben a pesti váltótörvényszék ülnökévé, majd a hétszemélyes tábla váltóosztályának előadójává lett. A forradalom után kiejtetve hivatalos állásából, az ügyvédi pályára lépett. Meghalt 1858-ban augustus 17-dikén. Költeményein (Buda, 1841.; Pest, 1846) kívül, melyeket azonképpen mint prózai munkáit elegantiájok ajánlott az olvasóknak, s politikai, szépirodalmi és encyclopaediai lapjainkban közzé tétetett számos apróbb dolgozatain kívül megjelentek tőle: Sonett-koszorú (Fiume, 1831); Kritikát érdeklő levelek (Pest, 1832); A nőtelen philosophus (Pest, 1833); Grammatica Ungherese (Pest, 1833. – az Akademia által kiadva); Kurzgefasste ungarische Sprachlehre (Pest, 1834); Beccaria a bűnökről és büntetésekről (Zágráb, 1835); Orestes és Sofonisba, Alfieritől (Pest, 1836. – az Akademia külföldi Játékszínének XI-dik kötete); Váltóóvások (Buda, 1840); Váltójogi műszótár (Buda, 1840); A magyar váltójog (Buda, 1840., két kötetben, harmadik kiadás 1845-ben); Váltótörvénykezési irománypéldák (Pest, 1841); A fiumei kikötő (Pest, 1842); Utazás Olaszországban (Buda, 1844); Emlékbeszéd gr. Dessewffy Aurel felett (Magyar Tud. Akademia Évkönyvek, VII. köt.); Görög-római mythologiai zsebszótár (Pest, 1844); A magyar csődtörvénykezés rendszere (Pest, 1846). Szerkesztette a Kliegl-könyvet s az Aradi vészlapokat; egy ideig a Világnak is volt szerkesztője s a forradalom után a Pesti Naplónak, melytől megválván, a Divatcsarnokot s a Törvénykezési lapokat indította meg. Dante Divina commediájának fordítását is kísérlette meg, midőn a munkás férfiú életének és törekvéseinek véget vetett a halál. Az Akademia őt 1832. martius 9-én levelező, 1847-ben decz. 23-dikán tiszteleti tagjává választotta. Az igazgatóság által az Intézet ügyészévé neveztetett ki 1853-ban. Tagja volt a Kisfaludy-Társaságnak is, s 1847 óta helyettes elnöke. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár