1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Angyalffi Mátyás Arányi Lajos Asbóth Lajos Asbóth Lajos Bártfay László Bölöni Farkas Sándor Baintner János Balásházy János Balogh Kálmán Baricz György Batsányi János Beöthy Leó Beély Fidél József Benkő Dániel Berzsenyi Dániel Bolyai Farkas Bresztyenszky Adalbert Buczy Emil Budai Ézsaiás Császár Ferencz Csécsy Nagy Imre Csató Pál Csorba József

Bölöni Farkas Sándor

Bölöni Farkas Sándor született 1795-ben január 15-dikén Erdélyben; a helyet nem tudjuk. Verses és prosai próbatételeivel korán (1816) magára vonta Kazinczy figyelmét, sőt tőle egy epistoliuminal is megdicsőítetett. Tanulása idején nevelőséggel könnyített szűk sorsán; utóbb az erdélyi kir. kormányszéknél hivatalkodott, s itt végül fogalmazóságig ment elő. Neve akkor lőn ismeretessé a hazában, midőn gróf Béldi Ferenccel 1832/3-ban Észak-Amerikába tett útját kiadván: Utazás Észak-Amerikában. Bölöni Farkas Sándor által (Kolozsvár, 1834.; második kiadás 1835), azzal a két haza köz helybenhagyását nyerte el; és csakugyan ennek következtében, még azon évi nov. 8-dikán az acad. 1ev. tagjává is választatott, 1835-ben pedig a nagyjutalomra érdemesítetett 200 aranyban. Ezt követte azon szép tette, mely szerint igen mérsékelt szerencséjű állása mellett is, e jutalomösszeget alapítványul az academia tőkéihez csatlotta. Ez időtől fogva Farkas helybeli s felekezeti érdekek pártolásán kívül minden, hivatalától fennmaradt óráit Erdély történetei fürkészésének szentelte, egy bírálati szellemben iramló, kimerítő munkához készülvén. Kivitelében meggátlotta a halál, mely őt 1842-ben febr. 2-dikán ragadta el. Tisztelői emlékoszloppal készülnek megjegyzeni a helyet, mely a kolosvári sírkertben tetemeit rejti. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár