1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Angyalffi Mátyás Arányi Lajos Asbóth Lajos Asbóth Lajos Bártfay László Bölöni Farkas Sándor Baintner János Balásházy János Balogh Kálmán Baricz György Batsányi János Beöthy Leó Beély Fidél József Benkő Dániel Berzsenyi Dániel Bolyai Farkas Bresztyenszky Adalbert Buczy Emil Budai Ézsaiás Császár Ferencz Csécsy Nagy Imre Csató Pál Csorba József

Buczy Emil

Buczy Emil született 1784-ben maj. 16-dikán Kolosvárt, hol gymnasiumi osztályait végezte, s a római literaturával korán megismerkedett. 1799-ben Kassára ment philosophiát hallgatni, hol Kazinczy Orpheusa vonta figyelmét a magyar literaturára. 1801-ben ismét Kolosvárt törvényt tanult, 1803-ban az ájtatos iskolák szerzetébe lépett, s Horányi Elek vezérlete alatt a hellen nyelv és literaturának szentelte óráit. Miután két évig a kolosvári és beszterczei gymnasiumokban tanított, a rendből kilépett, Bécsben theologiát hallgatott, s felszenteltetvén Nagy-Szebenben rhetorica prof. lett. Gyengélkedő egészsége kénytelenítette őt 1816-ban nyugalomra lépni, míg ismét javulván, 1821-ben a károlyfejérvári seminariumban a pastor. theol. tanító székét venné által, melyet 1833-ig látott el; midőn Bécsbe menvén, ott a csillagászat tudományában magának gyakorlati jártasságot szerzett, s visszatért: a károlyfejérvári csillagásztorony őre, majd kanonok lett. Első fellépése az Erdélyi Muzeumban történt aestheticai értekezések és lyrai költeményekkel; utóbbi éveiben Plato magyarításával foglalkozott. A m. Academia 1832-ben martius 9-dikén levelezőül választá, s ő annak régi magyar nyelvemlékek dolgában munkás tagja volt. A halál őt october 28-dikán 1839-ben ragadta ki közülünk. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár