1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Angyalffi Mátyás Arányi Lajos Asbóth Lajos Asbóth Lajos Bártfay László Bölöni Farkas Sándor Baintner János Balásházy János Balogh Kálmán Baricz György Batsányi János Beöthy Leó Beély Fidél József Benkő Dániel Berzsenyi Dániel Bolyai Farkas Bresztyenszky Adalbert Buczy Emil Budai Ézsaiás Császár Ferencz Csécsy Nagy Imre Csató Pál Csorba József

Bolyai Farkas

Bolyai Farkas született 1775-ben februarius 9-dikén. Tanult Enyeden, Kolozsvártt, Jénában és Göttingában. „Több évszámot – folytatja az Akademiához 1840. oct. 25-én intézett iratában Bolyai – nem igen tudok, nem is csinálván magamból oly nagyot, hogy az a figyelmet érdemelje. A bimbó s a virágzás is sokat ígért, de jég érte a termést: azzal ugyan a mi kevés jutott, mint az evangyeliomi szolga kereskedtem, de mostohák voltak a körülmények. A mit fogyaték idömből megtarthatok, még kárpótlásra fordítom: de este van már s az elhervadt földi remény meghajolva a harmat alatt, más nap reggelére vár.” A gazdaglelkű férfiúnak zsengéi csakugyan sokat ígértek, színművei: Öt szomoru játék. Irta Egy hazafi (Szeben, 1817), s a csakhamar ezek után megjelent A párisi per. Egy érzékeny játék. Öt fel-vonásokban (Maros Vásárhellyen, 1818) és Pope Proba-Tétele az Emberről. Ánglusból forditva. Más poétákból való toldalékkal (M.-Vásárhelyen, 1819) (Milton, Thompson, Gray és Schiller több költeményeikkel) azt, kivált arányban irodalmunk akkori állapotával, bőségesen tanúsítják. De a férfikor sem volt terméketlen. Mint a mathematikai és természeti tudományoknak 1802 óta a marosvásárhelyi collegiumban tanára hatalmas béfolyással volt Erdély több nemzedékének fejlődésére; s ebbeli munkái – Az arithmetica eleje (M. Vásárhelyt, 1830), Tentamen juventutem studiosam in elementa Matheseos purae, elementaris ac sublimioris, methodo intuitiva, evidentiaque huic propria, introducendi (I–II. köt. M.-Vásárhely, 1832–3), Az arithmetikának, geometriának és physikának Eleje (M-Vásárhely, 1834) – ebbeli munkái, név szerint az elsőbbek, Bolyait 1832-ben martius 9-dikén az akademia mathematikai osztálybeli tagjává választatták meg. E kitüntetés, úgy látszik, újabb ösztönül szolgált neki irodalmi munkásságra. „Többet akarok régóta sajtó alá adni – írá 1840-ben az Akademiának –, de se idöm, se – főként – pénzem nem volt.” E hiány s a pártolás hiánya talán később is akadályul szolgáltak neki. Mint tanár 1849-ben nyugalomra lépett. Meghalt 1856-ban november 20-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár