1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

Angyalffi Mátyás Arányi Lajos Asbóth Lajos Asbóth Lajos Bártfay László Bölöni Farkas Sándor Baintner János Balásházy János Balogh Kálmán Baricz György Batsányi János Beöthy Leó Beély Fidél József Benkő Dániel Berzsenyi Dániel Bolyai Farkas Bresztyenszky Adalbert Buczy Emil Budai Ézsaiás Császár Ferencz Csécsy Nagy Imre Csató Pál Csorba József

Berzsenyi Dániel

Berzsenyi Dániel nemes szüléktől 1776. majus 7-dikén Hetyén, Vas vármegyében született. Tudományos nevelését Sopronban vette, hol a Kis által alkotott magyar társaságnak tagja volt. 1796-tó1 fogva atyai házánál csendes visszavonulásban, a tudományoknak élt, folytonos levelezésben Kissel és Kazinczyval, mely reá a legkedvezőbb hatással volt. Versei kéz alatt elterjedve, az értők közt csodálást gerjesztettek, s ennek következésében történt, hogy br. Prónay Sándor 1812-ben, midőn gr. Teleki Lászlót Somogy vármegye főispáni helytartó székébe iktatná, Berzsenyít, mint díszét a magyar Parnassusnak üdvözlené, gr. Teleki pedig táblabíróvá nevezné. Verseit Helmeczy először 1813-ban, másodszor 1816-ban adta ki Pesten. Az orthologusok megtámadásai dicsőségét csak emelhették. Későbbi esztendeiben a musának ritkábban, leginkább aestheticai és philosophiai studiumoknak élt; miért az academia igazgató tanácsa is 1830. nov. 17-dikén a philosophiai osztályban tevé vidéki első rendes taggá. A m. t. Társaság Évkönyvei I. kötetében „Poetai Harmonistica" czímű értekezése áll, s a sajtó a]á menendő III. kötet kéziratai közt tőle a mezei gazdaság akadályairól egy értekezés találtatik. Halálával, mely 1836. febr. 24-dikén történt, a haza nagy írót vesztett. 
  Forrás: A költőről összeállított első hivatalos visszaemlékezés a Régi Akadémiai Levéltár anyagában