1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

teológus:

Fillinger Leopold Hegedűs Sámuel Horváth János Kopácsy József Révész Imre Somogyi Károly Szabó Imre

Horváth János

Horváth János Csicsón, Zala vármegyében született 1769. nov. 4-dikén középrendű, szegény, de nevelésére lehetséges gondot fordító szüléktől. Kisebb iskoláit Pápán és Veszprémben végzé, a philosophiát s theologiát Posonyban, az akkor ott virágzó egyetemes növendékházban. Itt veté meg alapját jeles egyházi szónokságának, mely utóbb annyira elhíresíté, minden e művészséghez tartozó fő- és segédeszközök szorgalmas használása által. Pappá szenteltetvén, 1792-ben veszprémi káplán, utóbb (1797) szőlösgyörki plébános lett; s írói szorgalmával gr. Festetics György figyelmét magára vonván, ezáltal 1801-ben keszthelyi plébánossá és hahóti apáttá neveztetett. Ezen időszakban egyházi dolgain kívül a nemes ifjak nevelőházának, hangászati, rajz és nemzeti iskoláknak viselte gondját, s a vármegyei árvaügyi biztosságban elnökséget vitt. Buzgósága elismeréseül Ő Felsége 1808-ban veszprémi kanonokká, kevéssel utána rudinai apáttá nevezvén ki őt, 1810-ig a papnevelő ház s a hittudományok igazgatóságát vítte, minden ebbeli foglalatosságaitól fönnmaradt idejét a literaturának szentelvén. Sorsosai benne helybetett bizodalmát bizonyítja 1815 següsdi, majd pápai, végre sümegi főesperességre emeltetése, s 1822-ben a magyar nemzeti zsinatra, valamint 1825-ben az országgyűlésre követül küldetése; mely pályát egy mással válta fel, midőn 1826-ban Ő Felsége által kir. helytartósági tanácsossá, bosoni püspökké, s a pesti egyetemnél miután a hittudománynak tiszt. doctorává tétetett, a hittudományi kar elnökévé neveztetnék. Befejeztetvén az 1825/27-i országgyűlés, az országos küldöttségben vett részt, 1828-ban pedig a m. t. Társaság alaprajzát szerkesztő választmánynak volt tagja; 1829-ben udv. tanácsos és referendár, 1831-ben székesfejérvári püspök, 1832-ben belső t. tanácsos, s literaturai erdemeiért. az academia tiszt. tagja. Irói pályájának, melyet püspökké neveztetésével rekeszte be, becses emlékei: 1) Pásztori dal. 1796. 2) Az istennek imradása. Veszprém, 1796., 2. kiad. u. o. 1812. 3) Vitéz Kinizsi Pálnak hantai. Veszprém, 1797. 4) Jézusnak az emberi nemzetet tökéletes szentségre és boldogságra vezető tudományának és példaadásinak szivreható rajzolatja. Danzer Jakab után. Veszprém, 1800. 5) Búzakalász-koszorú. Veszprém, 1801. 6) Mikepen kell embernek a kereszteket viselni tiszti hivatalában. Veszprém, 1811. 7) Hitbeli s erkölcsi oktatások. Nicole után. Veszprém, 1815. 8) Az ékesszólás a koporsóknál. Veszprém, 1816. 9) Egyházi értekezések s tudósítósok. Folyóírás, Veszprém, 1820—24. 20 kötet. S ezek közül külön lenyomtatva 10) Werbőczy első része 2d. czikkelyének magyarázattya. Veszprém, 1820. 11) Hyeromizus és Dikeophilas levelei. Veszprém, 1824. 12) A régi magyaroknak vallásbeli s erkülcsi állapotjokról. Tud. Gyűjt. 1817. II. 13) A keresztyén hit terjedésének történetei. Tud. Gyűjt. 1817. VII. köt. 14) Számos, egyenként kijött egyházi beszédek. 1797—1821. 15) Versezetek az Erdélyi Museumban. Meghalt Horváth János Pozsonyban, 1835. jan. 16-dikán. Hátrahagyott kéziratait Villax Ferdinand zirczi apát úr gondjaiba ajánlá. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár