1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

teológus:

Fillinger Leopold Hegedűs Sámuel Horváth János Kopácsy József Révész Imre Somogyi Károly Szabó Imre

Somogyi Károly

Somogyi Csizmazia Károly született a Heves megyei Tisza-földváron 1811-ben apr. 1-jén. Atyja Sándor, híres ügyvéd volt és történeti tanulmányokkal is foglalkozott; egyebek között a magyar őstörténetre vonatkozó Dentumogerek czímű munkát is bocsátott közre. Fiát gondos nevelésben részesítette. Ez 1827-ben az esztergomi egyházmegye növendékei sorába fölvétetvén, a hittudományi tanfolyamot a pesti egyetemen végezte, és már ekkor a pesti papnövelde magyar iskolájában lépett föl első irodalmi kísérleteivel. Pappá szenteltetvén, rövid ideig mint nevelő és káplán működött. 1810-ben Pestre hívatott meg a Religio és Nevelés czímű egyházirodalmi folyóirat munkatársául. 1841-ben jelent meg tőle A törvények iránt való engedelmességről írt munkája, melyet a pesti hittudományi kar a Horváth-jutalommal tüntetett ki. 1812-ben az esztergomi papképző-intézetben (presbyterium) tanárrá neveztetett ki, de egy év múlva visszatért a fővárosba. Átvette a Religio és Nevelés szerkesztését, magas irodalmi színvonalra emelve azt. Hasábjain nagyszámú hittudományi, egyházjogi és nevelésügyi tanulmánya jelent meg, melyek az ismeretek gazdagsága az irály erőteljessége és szabatossága által kitűntek. 1848-ban a lapot Danielik Jánosnak adván át, ő rövid ideig a Katholikus Iskolai Lapokat adta ki. Utóbb azonban ismét átvette a Religio szerkesztését. 1851-ben a Szent István-Társulat aligazgatója, majd igazgatója lett, mely tisztét 1859-ig viselte; utóbb (1865–67) ezen társulatban az alelnöki tisztet viselte. Időközben (1858) az Akadémia levelező tagjává választatott. Székét A bölcsészet lényegéről és feladatáról szóló értekezéssel (1859) foglalta el. 1860-ban pozsonyi, majd 1865-ben esztergomi kanonokká neveztetett ki. 1867-ben Simor János prímás által oldalkanonokká hívatván meg, alkalmat talált széleskörű egyházi tudományosságát a közügyek terén is érvényesíteni. Néhány év múlva súlyosbodó szembaja a nyilvános élet teréről visszavonulásra kényszerítette: de ezért tudományos munkásságával nem hagyott föl. Kettőzött buzgalommal gazdagította most könyvtárát, melyet ifjúkorától gyűjtött. És mikor a nagy árvíz az alföld fővárosát romokba döntötte, a megújuló Szegednek ajándékozta mintegy 40 ezer kötetből álló nagy értékű gyűjteményét. Közczélokra, különösen szeretet- és menedék-házakra, valamint tanítóképezdékre tett jelentékeny alapítványaival is kitűnt. Meghalt Esztergomban 1888-ban márczius 20-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár