1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

teológus:

Fillinger Leopold Hegedűs Sámuel Horváth János Kopácsy József Révész Imre Somogyi Károly Szabó Imre

Révész Imre

Révész Imre született 1826-ban január 14-dikén Szabolcs megyében, Uj-Fehértón. Folytonos nélkülözések közt vergődött fel a gymnasiumba, melynek tanulmányait Hajdu-Böszörményben s Debreczenben, akadémiai pályáját szintén Debreczenben végezte. A magyar kir. egyetem 1844-ben a Schwartner alapítványból pályakérdést tűzött ki: „Mi az oka, hogy Magyarország fennáll, és nem enyészett el, mint a hunnok, gepidák, avarok és más népek által a Duna és Tisza mellett alapitott birodalmak”. A pályadíjat a 18 éves Révész Imre nyerte el. Tanulmányainak befejezte után két évig a 3-ik, egy évig a 6-ik gymnasiumi osztály tanítója volt s utolsó évben akadémiai segédtanárságot is viselt. 1851-ben balmazujvárosi lelkésszé választatott, de mielőtt hivatalába lépett volna, utazni ment. Bejárta Hollandiát, Belgiumot, Helvétiát és az osztrák birodalom több tartományát, mindenütt a tudományos életet figyelemmel kísérvén, és a könyvtárakban a hazánk történetére vonatkozó adatokat nyomozván. Éveken át dolgozótársa volt a Magyar Hirlap, Pesti Napló, Magyar Sajtó, Uj Magyar Múzeum, Vasárnapi Újság, Sárospataki Füzetek, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap folyóiratoknak. A Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben választotta levelező tagjává, székét a történelmi kritikáról szóló értekezéssel foglalta el. A protestáns egyházi téren szerzett érdemei méltánylatául a bécsi prot. theol. egyetemi facultas tudorsággal tisztelte meg. Nem kevesebb közbecsülésben állt Németország és Anglia egyházi köreiben is, hol a legelőkelőbb szakférfiakkal állt élénk összeköttetésben. Az 1861. évi országgyűlésen, mint a határozati párthoz tartozó képviselő, Deák felirati javaslata ellen felszólalt, és a pragmatica sanctiónak alaptörvény minőségét tagadván, azt családi szerződésnek nyilatkoztatta. A roppant történeti apparatus, melyet ez alkalommal használt, nagy feltűnést okozott, és mikor hatásos beszéde után képviselői állásáról lemondott, Deák Ferencz is nyilvánosan kijelenté, hogy Révész távozása az országgyűlésre nézve veszteség. A protestáns egyházi és irodalmi küzdelmek arra vitték, hogy a Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezőt alapítsa, melyet nehány évig anyagi áldozattal tartott fenn. De abba belefáradva, néhány év előtt abba hagyta, ez idő óta kizárólag azon gondolattal foglalkozván, hogy a tiszántúli egyházkerület történetét megírja. Mint egyházi szónok nagy hatással működött. Meghalt 1881-ben február 13-dikán, midőn rendkívüli lelki erejétől és tudományos készültségétől a magyar történettudomány még nagyszabású munkákat várt. Munkái a következők: A protestáns egyházalkotmány alapelvei stb. (Szarvas, 1856); Erdősy János magy. protestáns reformátor (Debreczen, 1859); Etellaka, vagy is Attilla hun király székhelye (Debreczen, 1859); Dévai Bird Mátyás életrajza és irodalmi művei (Pest, 1863); Egyetemes egyháztörténelem (Debreczen, 1865); A levéltárak megóvásáról és rendezéséről (Debreczen, 1868); Szoboszlai Pap István ref. lelkész levelei az 1825–27. évi országgyülésrűl; Magyar helynevek (Uj Magyar Múzeum, I. és II. évfolyam); Az ordaliák, vagy istenitéletek (Uj Magyar Múzeum, VIII. évfolyam); A történelmi birálatról. Székfoglaló. (Akadémiai Értesítő); Kálvin János és a protestantizmus (1864); A magy. protest. egyház szabadságának védelme, némely tekintélyes német tudósok megtámadása ellen. Számos czikk az általa szerkesztett Figyelmezőben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár