1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

orvos:

Arányi Lajos Balogh Kálmán Csécsy Nagy Imre Csorba József Forgó György Halász Géza, Dabasi Kéry (Bittner) Imre Kovács Sebestyén Endre Lenhossék József Rózsay József Sauer Ignácz Schoepf-Merei Ágoston

Arányi Lajos

Hunyadvári Arányi Lajos született Rév-Komáromban, 1812. máj. 29-dikén, hol atyja nagy-enyedi Lóstainer Antal k. sópénztárnok volt. Három éves korában vagyonos és Budán tekintélyes állású nagybátyja, Strobly Márton vette örökbe és fényes neveltetésben részesíté. A gymnasiumi tanulmányok befejezése után jogász lett, mely pályát azonban csakhamar az orvosival cserélt fel, miután az 1831-iki cholera járvány alkalmával rendkívüli buzgóságot tanúsított a betegek ápolása körül. Tanulótársai közt páratlan szorgalmával és rajztehetségével tűnt fel. Rajzokkal, sőt színezett képekkel is illusztrált boncztani és egyéb szakbeli kimerítő jegyzetei évek során át forogtak a szigorlók kezén. A sebészi kórodán előfordult nevezetesebb eseteket s a műtétek eredményét hol festménnyel, hol gyps öntvénnyel örökíté meg, amivel tanára, Stáhly kegyét nyerte meg. Az orvostudori oklevél elnyerése után Bene Ferencz belgyógyászati tanár segéde lett. A két év leteltével előbb Olaszországba ment a képző-művészetek tanulmányozása végett s onnan Bécsbe, hol 5 évet töltött, mely idő alatt az orvosi tudomány minden ágával behatóbban megismerkedett s a Rokitanszky által akkor inaugurált kórboncztant elsajátította. 1844-hen tért vissza a hazába, s azonnal kinevezték az egyetemre a kórboncztan rendkívüli tanárává. Harmincz évi tanársága alatt 5300 bonczolást vitt véghez és 3500 példányból álló kórboncztani muzeumot teremtett részint saját, részint Stáhly költségén. 1846-ban Bécsbe küldetett a kormány által, hogy az ott keletkezett új tant, az uroscopiát (húgyvizsgálatot) sajátítsa el és itthon terjessze. Tanulmányainak eredményét élőszóval előadta a magyar orvosok és természetvizsgálók 1846-iki kassa-eperjesi nagygyűlésén, melynek munkálataiban azokat kimerítő értekezés alakjában tette közzé e czím alatt: A húgy vizsgálatának elemei, gyógygyakorlati szempontból kiindulva. Későbbi orvosi dolgozataiból megemlítendők a pokolvarról, a torokról, a rák különféle fajairól írt értekezései s két nagyobb műve Orvosgyakorlati tanulmányok a mellüreg zsigereinek táj és leíró boncztana köréből és a A kórboncztan elemei. Orvos-irodalmi tevékenységéhez számítható még ily czímű könyve is: Rudnó és lelkésze 1844 és 45-ben, melyben a csodaorvos hírében állott pap eljárását vette bonczkés alá, személyes tapasztalatok alapján. Az orvosi tudományok népszerűsítéséért sokat tett Arányi, mint a törvényszéki orvostannak magántanára a jogi facultáson és mint az életmentés-tannak előadója a budapesti róm. katholikus és a ref. papnöveldékben, mely két tannak — szintúgy mint a kórboncztannak — ő volt nálunk a meghonosítója. Életmentés-tana a Néptanítók Lapja két évi folyamában jelent meg. Orvosi úttörő működésén kívül elismerésre méltó az ő tevékenysége a honi régészet terén is. Ő kezdeményezte Buda történeti nevezetességű helyeinek emléktáblákkal való megjelölését, minek költségeit tanítványainak 10 kr-os adományaiból 5 év alatt gyűjtötte össze. Ő mentette meg Vajda-Hunyad várát a pusztulástól s a késő gótstyl eme páratlan remekének restauratiója jó részben az ő kitartó buzgalmának köszönhető. Ennek elismeréséül kapta régi nemességéhez a hunyadvári előnevet. Vajda-Hunyadnak kimerítő magánrajzát 15 negyedrétű rajzlappal a magyar orvosok és természetvizsgálók pozsonyi nagygyűlésének munkálataiban közölte 1866-ban. Meghalt gégesorvadásban Nagy-Maroson 1887-ben július 28-dikán, de tetemei a budapesti temetőben nyugosznak. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár