1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

hadtudós:

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Baricz György Korponay János Lakos János Mészáros Lázár Tóth Ágoston Tanárky Sándor

Tóth Ágoston

Tóth Ágoston Somogy megye Marczali községében 1812. okt. 24-dikén1 született. Apja, József előbb a Széchenyi grófi családnak, később herczeg Eszterházynak uradalmi ügyésze volt. Gyermekkorát, első ifjúságát, szülőinek gondos nevelése mellett, Sopronban tölté. Gymnasiumi tanulmányainak befejezése után fölvétetett a bécsi hadmérnöki akadémiába, ahonnét 1831-ben kilépve, mint zászlós-tiszt, a Benczur nevét viselő 34. sz. magyar gy. ezredhez került. 1834-ben dandár-segédtiszt volt, majd ezredébe a Bécsben állomásozó granátos osztályhoz helyeztetett át, s így közelebb jutott a czélhoz, mély után törekedett, 1840-ben a táborkarhoz vezényeltetett. Rá két évre katonai terepfölvételre Hont megyébe küldetett, mely feladatát kitűnő sikerrel oldotta meg, és nehány év múlva század-parancsnoki minőségben tulajdon ezredéhez ismét csapatszolgálatra vonult be. 1848 elején, a mozgalmas márcziusi napokban, Lembergben találkozunk vele. A 34. ezred, melyhez tartozott, augusztus hóban Magyarországra, nevezetesen Nyitra megyébe s a bányavárosokba küldetett. Október 1-vel őrnaggyá s a 31. honvédzászlóalj parancsnokává neveztetett ki. E zászlóalj Tasnádon alakult, s azon feladattal volt megbízva, hogy Szolnok megyében és Kővár vidékén az oláh zendülést féken tartsa. Az események későbbi folyamán ezredessé lett, elébb Kolozsvár, azután Besztercze városa és vidékének katonai parancsnoka volt. Május végén megvált az erdélyi seregtől, azután a Bácskába küldetett, ahol ideiglenesen a 4. hadtest parancsnokságát vitte. Később Vetter oldalán a táborkari osztály főnöke volt. A hegyesi csata után Vetter utasításából bejárta az al-dunai vidéket, augusztus elején szemle-útjáról visszatérve, miután a dolgok kedvezőtlen fordulata felől értesült volna, Aradra sietett s a fegyver-lerakás után bajtársainak sorsában osztozott. A haditörvényszék halálra, kegyelem útján 18 évi fogságra ítélte. Ebből hét évet az olmützi várban kitöltött s az 1856. évi amnesztia folytán szabad lábra helyeztetett. Visszatérve hazájába, kenyér és kereset nélkül, a kétes jövő képe, súlyos anyagi gondjaival tárult fel előtte. Erőslelkű férfiú létére nem soká habozott, arra határozta el magát, hogy a mezőgazdasági téren keressen munkát, mellyel mindennapi kenyerét biztosítsa. Beállott gazdasági gyakornokul gróf Széchenyi Istvánnak nagyczenki uradalmába, rendkívüli szorgalma mellett csakhamar jeles gazdatisztté, később bérlővé lett, s a szép siker, melyet mind a két állásában felmutatott, arra indította Zala megyei barátait, hogy őt kérjék fel a Keszthelyen létesítendő mintagazdaság berendezésére. Működését — mint igazgató — az új intézetben meg is kezdé, a kedvező fordulatot azonban, mellyel annyi hányattatások után pályafutásának nyugpontjához ért, még csak az újabb alkotmányos aera hozta meg. 1867-ben július 29-dikén kineveztetett főmérnökké a közlekedési minisztériumba, s a topografiai osztály szervezésével bízatott meg. Ugyanazon év végével, hasonló intézetek berendezésének tanulmányozása végett, külföldre küldetett. Bejárta Európának előkelő városait, gazdag tapasztalásokkal, értékes gyűjteményekkel megrakodva tért vissza, s a hivatalból teendő jelentése egész könyvvé nőtte ki magát, mely Aigner és Rautmann kiadásában jelent meg. Alighogy e művét befejezte, máris másik munkához fogott. Tanulmányútjában alkalma levén adatok gyűjtésére, megírta jeles dolgozatát az európai nemzetközi fokmérésről s 1869-ben a Magy. Tud. Akadémiának is bemutatta. E két munkája alapján 1871-ben május 17-dikén az Akadémia levelező tagjává választatott. Időközben, bár csekély számú személyzettel, szerény eszközökkel, de serényen folyt a munka az általa felállított osztályban. Több nevezetes térképeknek, felette érdekes domborműveknek egész sorozata került ki abból, melyeknek egy része miniszteri helybehagyás mellett, az antwerpeni földtani congressusra küldetvén, mint pálya-nyertesek, éremmel s a nagy diplomával jutalmaztattak, és nehány évvel későbben 1873-ban a bécsi világ-tárlaton hasonló kitüntetésben részesültek. 1869-ben, az új honvédség szervezésekor, Tóth Ágoston a szab. állományban ezredessé neveztetett ki. Kezdetben, minthogy a honvédség czéljaira katonai nevelő-intézet nem létezett, ennek pótlására a pesti tudományegyetemen külön katonai tanfolyam nyittatott, melyre tanárul elsősorban Tóth ezredes hívatott meg, ki előadási tárgyakul a hadászatot, a hadművészet történetét, a tereptant és térkép-olvasást választá, mihez a következő évben még a hadszervezés is járult. 1870-ben május 24-dikén a közlekedési minisztériumban osztálytanácsossá s a topográfiai osztály igazgatójává neveztetett ki. Bokros teendői mellett, melyek őt a minisztériumi hivatalban, s az egyetemi előadásokon lekötötték, talált mégis időt arra, hogy a társadalmi téren szintén élénk tevékenységet fejtsen ki. Székfoglalóját az Akadémiánál 1871-ben deczember 11-dikén tartotta, s ez alkalommal nyilvános felhívást intézett Hunfalvy Jánoshoz egy magyar földtani társulat alakítása tárgyában, melynek később Vámbéryvel együtt elnökévé választatott. Szorgalmasan ellátogatott a geológiai társulat üléseire, hol osztályainak újabb munkálatait mindannyiszor bemutatta. Érdekes előadásokat tartott a Földtani Társulatnál s a Magyar Mérnök-Egyesületnél; tagja volt a magyar Természettudományi Társulatnak, a Zala megyei gazd. egyesületnek, s az antwerpeni belga földtani társulatnak. Még egy jeles dolgozatot készített — felette érdekes történeti és földtani tanulmányt — Francziaország határairól, melyet az Akadémiának mutatott he. E műve azonban, bár az osztályban nagy tetszést aratott és különösen Ipolyi által melegen felkaroltatott, a nagy kiadási költségekre való tekintetből kiadatlan maradt, gyakorlatilag értékesítve nem lett. Nagy szorgalommal kidolgozott értekezését az Alsó-Dunáról, Uj-Palánkától a Vaskapuig 1873-ban, a magyar orvosok és természetvizsgálók XVI-ik nagygyűlésén, Hercules-fürdőben olvasta fel, s ezzel befejezte érdemekben gazdag nyilvános pályafutását. Ugyancsak 1873-ban a topográfiai osztály a catasterrel egyesítve, a pénzügyminisztériumba kebeleztetett be. A tudományegyetemen, a Ludovica-akadémia felállítása következtében a katonai előadások szintén megszűntek. Tóth Ágoston annálfogva és tekintettel előhaladott korára — régi agybántalmai által erősen megviselve — nyugdíjba lépett, elébb Gmundenhen, azután Gráczban telepedett meg. Gazdag irodalmi hagyatéka, és számos plasticai művek, melyeket visszavonultságában készített, tanúságot tesznek a termékeny munkásságról, melyet tovább is folytatott. Szakadatlan tevékenységéből Gráczban 1889-ben június 9-dikén az agyszélhűdés folytán beállott hirtelen halál ragadta ki. Földi maradványai — többször nyilvánított kívánságához képest — hazai földön, Sopronban leltek örök nyugalomra. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár