1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

hadtudós:

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Baricz György Korponay János Lakos János Mészáros Lázár Tóth Ágoston Tanárky Sándor

Lakos János

Lakos János született 1776-ban aprilisban Ajkán, Veszprém vármegyében, hol atyja, Ádám evang. predikátor és Zala megyei esperes volt. Iskoláit születése helyén kezdte, a pozsonyi és soproni evang. gymnasiumokban folytatta; honnan 1793-ban mint cadet lépett az akkori Jellachich nevű gyalogezredbe, honnan áttétetvén tisztté, 1809-ben a főtábornoki karhoz kapitánnyá neveztetett, s ez idő óta hadi tudománya és vitézsége számos és fényes tetteiért nem csak rendekkel s magyar bárósággal lőn kitűntetve, hanem a hadi kar főbb fokain át egész a generálságig fölemelkedett. Ifjúságában a soproni magyar társaság tagja, Kis és Kazinczy barátja, nem szűnt meg Olasz- és Francziaországban, a hadi zajtól nem üres óráiban is néha magyarul dolgozgatni; Versei s Nápolyi Levelei egy részük csakugyan ott készült. Német nyelven írt hadtörténeti, s magyar folyóírásokban elszórt czikkelyein kívül tőle van: Vándor szünórái (első kötet, Pest, 1839.; második kötete kéziratban maradt). A m. t. társaság 1832. mart. 10-dike óta számította tiszt. tagjai közé: s e viszonyában főleg a hadtudományi munkálatok körül hű részt vett. Munkás életét, mint eszéki várparancsnok 1843-ban junius 23-dikán rekesztette be. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár