1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

irodalomtudós:

Deáki Filep Sámuel Szemere Pál

Deáki Filep Sámuel

Deáki Filep Sámuel született 1784-ben october 25-dikén Kolozsvárt, hol atyja városi tanácsnok volt, s hol ő maga iskolai tanulmányait szép sikerrel végezte. A kolozsvári tanácstól, melynél működését a közigazgatás mezején kezdé, előbb az erdélyi kormányszékhez számvevői minőségben, majd a bécsi udvari cancelláriához mint fogalmazó tétetett át, hol 1850-ig hivataloskodván, nyugdíjazása után visszatért szülővárosába, s itt halt meg 1855-ben october 21-dikén. A külföld irodalmaival ismeretes férfiú, a hazainak kifejlesztésére irányzott buzgalomtól ösztönöztetve, számos munkát fordított magyarra. Ilyenek: 1. Az ifjú Anacharsis utazása Görögországban (Barthelemy után francziából, I–VII. köt. Kolozsvár, 1820) – az Akademia őt e munkáért választá 1831. febr. 17-én levelező tagjává; 2. Rafael vagy a csendes élet, Lafontaine után (Buda, 1830); 3. Leontina, Kotzebue után (két kötet, Kolozsvár, 1832); 4. Természet és Szerelem és 5. Tinka vagy a férfipróba (Lafontaine után mindkettő, megjelentek a Pandora czím alatt megindított regénygyűjteményben, Kolozsvár, 1832. és 1833); 6. Ezeregy nap, persa regék (négy kötet, Kolozsvár, 1833–1844). Mint a zeneművészetnek is kedvelője és értője, több operaszöveget fordított magyarra, minők: József és testvérei; Raul; Sorell Ágnes; A fogoly; A félbeszakadt áldozat; Párisi vízhordó; Két szó; Bájital; Alvajáró sat. Az általa fordított s kéziratban maradt színművek száma pedig meghaladja a kétszázat. Egy ideig az Erdélyi Híradót is szerkesztette. S ily lankadatlan buzgóság az irodalom érdekében még csak azt sem eredményezte, hogy árváinak legalább annyit hagyhasson, mennyi őket halála után az ínség ellen biztosíthatta volna. 
  Megjegyzés: Az egykori akadémiai megemlékezésben születésének adatai még bizonytalanok voltak, így azokat pontosítottuk. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár