1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

nyelvész:

Fogarasi János, Alsóviszti Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kresznerics Ferenc Lugossy József Márkfy Sámuel Márton József Reguly Antal Schedius Lajos Simai Kristóf Szalay Imre Tasner Antal

Kassai József

Kassai József született 1767-ben martius 15-dikén Bodrog-Kisfaludon, Zemplény vármegyében; tanulását Tokajban, az ottani piarista gymnasiumban kezdte 1779-ben, folytatta 1783/4-ben a kassai főgymnasiumban, Baróti Szabó Dávid alatt; a philosophiát szintén itt 1785/6-ban. Az utóbbi évben gr. Esterházy Károly egri püspök alatt ennek megyéjébe kispapnak vétetett be, s mint ilyen a hittudományt a pesti egyetemi növendékházban négy évig hallgatta. Itt a haza valamennyi vidékeiről összegyűlt társak közt lőn Kassai először figyelmessé nyelvünk különféle beszédejtéseire, tájszavai- és szólásaira, s ugyanitt s ez által gerjesztve kezdé nyelvtani s lexicographiai jegyzékeit, melyeket egész éltén át folytatva, idővel nagy szótárába mentek által. Áldozó pappá avattatván, 1790–4-ig Tarczalon mint káplán, s 1794 decemberétől 1824-ig Szerencsen mint plebános, híven és buzgón felelt meg lelkipásztori hivatalának. Ekkor Cseh István kassai püspök által 300 vft-tal nyugalmaztatván, három évet Almási Jánosnál töltött, annak noszvai kastélyában, 1827-től fogva pedig Szepessy Ignácz püspök védszárnyai alatt munkálkodott Pécsett, ki mind nyelvtanát kinyomatta, mind nagy szótára kiadásában segítette. Ez időszak alatt következő munkái jelentek meg: 1. Magyar nyelv-tanító könyve (S. Patak, 1817); 2. Barátságos s ügyes felelet azon barátságos szem-ügyre… (Kassa, 1818); 3. Tudományos torlás, azaz Thewrewk J. urnak vádjaira való barátságos felelet (Tud. Gyűjt., 1820. II.); 4. Szerencs városának leirása (Tud. Gyűjt., 1820. VIII.); 5. Egy magyar fejedelmi pompás látogatás (Tud. Gyűjt., 1821. IV.); 6. Melj (pectus) szónak származtatásáról (Haszn. Mul. 1827. I. 28. sz.). A magyar academia, melynek ő még 1831-ben bejelentette szótári munkálkodásait, mart. 9-dikén 1832-ben választotta lev. tagjául. Azóta indult meg 7. Származtató, s gyökerésző magyar-diák szó-könyv (Pest, 1833–8.; négy csomó A–P., az utolsó két csomó, vagyis a munka vége, kéziratban maradt). A halál 1842-ben mart. 15-dikén érte utól a munkája folyvásti javítgatása s pótlásával foglalatos aggastyánt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár