1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

nyelv�sz:

Fogarasi János, Alsóviszti Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kresznerics Ferenc Lugossy József Márkfy Sámuel Márton József Reguly Antal Schedius Lajos Simai Kristóf Szalay Imre Tasner Antal

Reguly Antal

Reguly Antal született Zirczen, Veszprém megyében, 1819-ben jul. 11-dikén. Iskoláit Győrött és Pesten végezte. Húsz éves korában, kivált a magyarok eredetét és ősi fészkeit nyomozandó s a magyarral rokon nyelvek tanulmányozása végett, útra kelt, s Kielből Koppenhágába és onnan Stockholmba indulván, a finn–magyar rokonságnak megfejtését tűzte ki magának. E czélból Abóba ment, s a svéd nyelvet tévén sajátjává, ennek segédével a finn néptörzs regéit és történetét tanulmányozta. 1840-ben Lomnasaho finn helységben megtanulta a finn nyelvet, majd beljebb menvén éjszak felé Kareliába, a lapp nyelvvel és regékkel foglalkodott. Innen Kemibe indult, honnan 1841-ben elindulván, egy ideig Helsingforsban tartózkodott, melynek tudományos társasága őt tagjául választá. Most Szentpétervárra ment, az eszth (észt) és orosz nyelveket sajátjává tette s a keleti finnek látogatására készült, mi végre a szirjen (zürjén), mordvin, cseremisz és csuvasz nyelveket tanulmányozta. Az Akademia által némi pénzsegéllyel ellátva s 1843. october 7-én levelező taggá választva, majdnem egy időben a történt választással, indult el Pétervárról ural-sziberiai útjára. Moszkván s Novogorodon át a Volgán lefelé oct. 25-dikén érkezett Kazányba. Innen útját a votyák (votják) és baszkir (baskír) népfaj közt folytatta, december 14-én átkelt az Uralon, s a vogulok közt hosszabb ideig múlatván, vogul szótárt írt össze. 1844-ben Pelimből indulván ki, a tudományosan művelt utazó által még soha meg nem látogatott éjszaki vogulok hazájába sok nélkülözés és életveszélyek közt hatolt be. 1845-ben a vadász és halász nomádtörzsök közt vándorlását folytatván Brezovába érkezett, hol ostyák (osztyák) tanulmányait, jegyzeteit gyarapította. Innen Kazánba indult, s a cseremisz és csuvasz nyelvek bővebb tanulmányozása végett a rafai kolostorba vonult. E közben az Akademiától s a Reguly-társaságtól újabb segély érkezvén, két évet Kazanban (Kazany) tölthetett nyelvészeti ismereteinek öregbítésére, tökélyesbítésére. Aztán visszament Pétervárra, hol az éjszaki Uralvidék földabroszát kidolgozta. Roncsolt egészsége miatt Graefenbergben, s hogy magát tudományában inkább tájékozhassa, Berlinben múlatozott egy ideig, mielőtt 1848-ban hazájába visszajött. Ekkor a pesti egyetemi könyvtár első őrévé neveztetvén, a majdnem tíz éven át gyűjtött kincsek rendszeres feldolgozásához készült, de folytonos betegeskedése e szándékában akadályozta, s 1858-ban augustus 23-dikán vérhányás véget vetett életének. Hátrahagyott munkáinak szerkesztésével Hunfalvy Pált bízta meg az Akademia. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár