1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

nyelvész:

Fogarasi János, Alsóviszti Kőrösi Csoma Sándor Kassai József Kresznerics Ferenc Lugossy József Márkfy Sámuel Márton József Reguly Antal Schedius Lajos Simai Kristóf Szalay Imre Tasner Antal

Fogarasi János, Alsóviszti

Alsóviszti Fogarasi János született 1801-ben april. 17-dikén, Abauj vármegye FelsÅ‘-Késmárk helységében, hol 1807–1811-ig a népiskolába is járt. Tanulását Szikszón folytatta és 1825-ben Sáros-Patakon végezé (ez utóbbi évszám Fogarasi saját feljegyzése), mely utóbbi helyen a helv. hitv. fÅ‘iskolába 1814-ben sept. 12-dikén történt beiratása után 1818-ig a gymnasiumi, ezen év julius havától kezdve 1823-ig az akadémiai tanfolyamot hallgatta. Alsóbb osztályú tanuló úrfiak mellett tanítóskodott, hogy csekély vagyonú apja s rokonai terhét könnyítse. KitűnÅ‘bb tanárai az akadémiai pályán voltak: Kövy Sándor, Nyíri István, Rozgonyi József, Somossi János és Szombati János. Tanult is mindent, amit csak tanulni lehet, sÅ‘t még zenével és festészettel is foglalkozott. Különös hajlamai voltak a jogtudományra és ebben Å‘t Kövy Sándor nagyon támogatta. 1827 végén iktattatott a kir. táblai jegyzÅ‘k sorába, 1829-ben lett közjogi ügyvéd. Az ügyvédi pályára hajlamot nem érezvén magában, nevelÅ‘i állást fogadott el Komáromy György szabolcsi és bihari nagybirtokos özvegyének úri házánál. E körben kezdte legelÅ‘ször sokoldalú irodalmi munkásságát, de érezvén, hogy a tudományos foglalkozás az élet anyagi igényeit ki nem elégíti, polgári állásra törekedett, és 1841-ben márczius 1-jén a váltó-ügyvédi vizsgát letevén, az új váltótörvényszéknél tanácsjegyzÅ‘i hivatalt vállalt, melyet 1848. február végéig viselt. Ez idÅ‘ben a nagyszerű átalakulási mozgalmak kezdetén István fÅ‘herczeg oldala mellé titkárul szemeltetett ki, és az úgynevezett nádori, mint a jászkun-kerületi legfÅ‘bb törvényszéken elÅ‘adó volt. Pár hónap múlva t. i. 1848-ban maj. 1-tÅ‘l fogva Kossuth Lajos pénzügyminiszteriumában tanácsosi állásra emeltetvén, Å‘ e minÅ‘ségben fontos teendÅ‘ket végzett, de a PestrÅ‘l távozó kormányt Debreczenbe nem követte. A forradalom után hivatalra reá szorulván, 1850-ben február 1-tÅ‘l kezdve bíró lett az ideiglenes pesti törvényszéknél, 1854-ben august. 10-dikén fÅ‘törvényszéki tanácsossá neveztetett ki, mint ilyen, másfél évig a büntetÅ‘ osztály elnöke, azután 1856. febr. 18-ától fogva 1861. márcz. 29-ig a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke, egyszersmind a pesti országos törvényszék alelnöke volt, midÅ‘n aztán a visszaállított pesti magyar váltótörvényszék elnökségét vette át, és viselte 2 évig és 2 hónapig. 1863-ban nov. 5-dikén a hétszemélyes tábla bírájává neveztetvén ki, elérte a bírói rang legmagasabb fokát, s a váltói osztályban volt hetedfél év hosszat kitűnÅ‘ elÅ‘adó, honnét azután 1869-ben maj. 1-jén az új polgári törvénykezési rendtartás behozatalával a kir. Curia legfÅ‘bb ítélÅ‘széki osztályához soroztatott és ott működött haláláig, mely 1878-ban junius 10-dikén következett be. A magyar t. Akadémia Fogarasit 1838-ban sept. 7-dikén levelezÅ‘ tagjává választotta, az igazgatóság pedig 1841-ben sept. 3-dikán rendes taggá nevezte ki, mint ilyen Hitelintézeteink szellemérÅ‘l és befolyásáról a nemzeti jólétre czímű értekezésével foglalta el helyét az Akadémiában 1842-ben febr. 7-dikén. Már 1844. évben Czuczor mellé a nagy szótár segédszerkesztÅ‘jévé rendeltetett és midÅ‘n Czuczor 1866. évben meghalt, Fogarasi maradt a nagyszótár egyedüli szerkesztÅ‘je és feladatát szerencsésen be is végezte. 1858-ban az akadémiai nagygyűlés a Marczibányi-féle másodjutalommal tüntette ki A magyar nyelv szelleme czímű munkáját. WerbÅ‘czy hármaskönyvének magyarítását Å‘ indítványozta az Akadémiában, és abban tevékeny részt vett. A fordítás elsÅ‘ kiadása 1844-ben, a második 1864-ben jelent meg. Ugyancsak Å‘ indítványozta 1868-ban az Akadémiában egy fiatal nyelvtudós kiküldetését a mongol és magyar nyelvrokonság kinyomozására, egyszersmind négy esztendÅ‘re kötelezte magát, hogy az utazót évenkint 100 arannyal segélyezi. A kiküldött utazó Bálinth Gábor volt. 1874-ben ismét nyelvtudományi czélokra öt évre 500 forintot ajánlott fel évenkint. Anyagi viszonyainak rosszra fordultával azonban 1876-ban kénytelen volt ez adományt megszüntetni. Budapesten hunyt el 1878-ban jun. 10-dikén. Munkái folyóiratokban: A szóhelyezésrÅ‘l a magyar nyelvben (Athenaeum, 1838); ElÅ‘eszmék a jogphilosophiához (Athenaeum, 1840. I. és II.); Az Å‘siségrÅ‘l (Athenaeum, 1839. II. ); A Corpus Juris magyaritásáról (Athenaeum, 1839. II.); Eszmék a jogphilosophiából (Athenaeum, 1840. I.); Észrevételek a tudós társaságnak magyar helyesirás és szóragozás fÅ‘bb szabályai czímű munkájára (FigyelmezÅ‘, 1839); A nyelvtudományi munkák II. kötetének bírálata (FigyelmezÅ‘, 1839); Némely váltójogi és kereskedési műszók (FigyelmezÅ‘, 1839); Császár Ferencz: »A váltó óvások« és »váltójogi műszótár« czímű munkáinak bírálata (FigyelmezÅ‘, 1840). Önálló művei: Diák magyar műszókönyv a magyarhoni törvény és ország-tudományhoz (Pest, 1833., 2. kiad.: 1835); A magyar nyelv metaphysikája, vagy a betűknek eredeti jelentései a magyar nyelvre alkalmaztatva (Pest, 1834); Egyetlen egy mód a magyar játékszín czélirányos megalapítására (Pest, 1834); Német és magyar Zsebszótár (1–2. köt. Pest, 1836.; négy kiadást ért); Magyarhoni magános törvénytudomány elemei, Kövy Sándor után (Pest, 1839.; hat kiadást ért); Pótlék a magyarhoni magános törvénytudomány elemeihez (Pest, 1840.; hat kiadást ért 1847-ig); Magyar kereskedési és váltójog, eredeti alaptannal világosítva (Pest, 1841., 2. kiad.: 1846); KereskedÅ‘i szótár magyar és német nyelven (1–2. köt. Pest, 1843); Magyar bank (Pest, 1841., Ferenczy sz. 1848); A magyar nyelv szelleme. Vagy ennek elsÅ‘ kötete ily czímen: Művelt magyar nyelvtan elemi része (Pest, 1843); Magyar–német segédszótár, pótlékul minden eddig megjelent magyar–német zsebszótárakhoz (1845); Az egyszerű és kettÅ‘s könyvvitel elemei a m. kir. ipartanoda számára (1850); Törvénykezési kalaúz (1850., 2. kiad.: 1851); Tájékozó az ideiglenes bélyegadó törvényben (1851); Közönséges váltórendszabály alapvonalai, váltójogi alaptannal (1854., 2. kiad.: 1857); A magyarhoni uj polgári perrendtartás alapvonalai (1853); A magyar igeidÅ‘krÅ‘l (M. tud. Akad. ÉrtesítÅ‘, 1858. IV, V. és VII. sz.); A magyarhoni országos alkotmány főágazatai régibb és újabb idÅ‘ben (1861); A személyragokról s azok viszonyairól (1861); Mongol tanulmányok (1868); Az uj szókról (Az akad. Értekezésekben, 1875); Hitelintézeteink szellemérÅ‘l és befolyásáról a nemzeti jólétre (A m. t. Akadémia Évkönyvei VI. köt.). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár