1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

néprajztudós:

Gegő Elek

Gegő Elek

Gegő Elek született Csík-Taploczán, Erdélyben, mart. 25-dikén 1805-ben; nevelkedett Csik-Somlyón, Maros-Vásárhelyt, Kolozsvárt, s a ferenczes barátok szerzetébe lépvén, Malaczkán (Pozsony vm.), Sz. Fejérvárt, N. Szombatban és Pozsonyban. Végzett tanulmányai után egyházi szónoki hivatalát Pozsonyban 1831-ben kezdte, folytatta Pesten, Szombathelyt s ennek vidékén; 1844-ben szerzetesi kötélyei alól feloldatván, gr. Zichy udvari káplánja lett, kinél csakhamar, u. m. oct. 9-dikén érte el kora halála. Nevezetessé tette magát mind népszerű buzgó szónoklatai, mind moldvai útja által, melyet 1836-ban az academia megbízásából tőn, mely őt még sept. 14-dikén 1835-ben választá lev. tagul. Írásai a kővetkezők: 1. A kereszt, vallás boldogítója az egyes embernek, s a köztársaságnak (Pozsony, 1832); 2. Magyarország rövid földleirása gyermek oktatásra. Albach után (Pest, 1834); 3. Egyházi beszedek (Pest, 1836); 4. A napkeleti epemirigy dúlásakor az égbeliek oltalma alá folyamodó kereszténynek rövid ajtatossága (Csík-Somlyó, 1833); 5. A moldvai magyar telepekről. A m. tud. academia elébe terjesztve (Buda, 1838); 6. Az egyeneslelkű hivatalviselő (Kőszeg, 1838); 7. Vasmegyei régi várak és várromok (Társalkodó, 1838); 8. Valami a költészet ügyében; 9. A szombathelyi emberszerető egyesület; 10. Leánynevelő intézet Rohonczon; 11. Rhodusi vitézek és Szoliman; 12. Szabó Imre kanonok és apát emlékezetének; 13. A csepregi pünkösti királyságtól; 14. Polgártörténeti kalászok Szombathely városa levéltárából; 15. Új és ó levelek, élő és holt könyvekből; 16. Pillanatom keletre; 17. A kegyetlen-kegyes török császár (mind a Társalkodó 1840-ki folyamában, Eő, G. E. F. G. Ignácz, Lekei, Gg jegyekkel). 18. A sz. Ferencz rendű bosnyák szerzetesekről (Tudománytár. Új folyam. V. köt.); 19. Bosnyákország története (Tudománytár. Új folyam. XIII. köt.), apróságok külön folyóiratokban, s némi kéziratban is.