1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

matematikus:

Bolyai Farkas Bresztyenszky Adalbert Kerekes Ferencz Nyíry István Sárváry Pál Vész János Ármin Weninger Vincze

Weninger Vincze

Weninger Vincze született Pesten 1834-ben apr. 30-dikán, polgári szülőktől. A kegyesrendiek pesti gymnasiumában 1848-ban a 6 évi és a magy. tud. Egyetemen — az akkoron még fennállott — két évi bölcsészeti tanfolyamot elvégezve, a József-féle ipartanodában az 1851/52–1853/54. tanévekben fényes sikerrel a reáltanszakok tanulmányozását folytatta, 1855-ben az akkori pesti czéh-elöljáróságtól kiadott okmány alapján kézmíves legénnyé lett felavatva. Egyúttal Szőnyi magán fiúnöveldéje al- és fel-reálosztályában a természet- és mennyiségtan előadásával foglalkozott. A bécsi műegyetemen mint végzett technikus, egy tanéven át szakszerű kiképeztetését folytatván, az ottani vizsgáló bizottságtól 1857 nyarán a főreáltanodai tanárképesítő okmányt nyerte. Ugyancsak 1857-ben a hazánk fővárosában létrejött kereskedelmi akadémiában a mennyiség- és mértan valamint a mértani rajzoktatás tanszéke Weningerre bízatott. Azon időben alakult a magy. általános biztosító társaság, melynél mint technikai számvizsgáló 1858 végén nyert alkalmazást. 1855-ben a magy. Természettudományi Társulat rendes tagjává lett megválasztva. Az Akadémia 1860 októberében választotta tagjául a Politikai számtan czímű jeles munkájának megjelenése után. 1861-ben Weningerre bízatott a magy. biztosító társaság életbiztosítási osztályának vezetése. A magyar alkotmány visszaállításával Lónyay pénzügyminiszter felterjesztésére 1867-ben május 10-dikén kelt legfelsőbb elhatározással a magyar pénzügyminisztériumhoz miniszteri tanácsosnak s a következő évben a közös pénzügyminisztériumhoz osztályfőnöknek lett kinevezve. 1870-ben a magyar általános hitelbank kormányzó tanácsi ülésében a vezérigazgatói állomásra Weninger, ki időközben a magy. földhitelintézet, a pesti kereskedelmi bank, meg az akkori osztrák nemzeti bank budapesti fiókja körül kir. biztos minőségében fényes bizonyítékát adta ebbeli szakképességének, egyhangúlag meghívatott. Ennek következtében államhivataláról lemondott; lemondása érdemeinek, melyekért már előbb a vaskorona rend II. osztályával lőn kitüntetve, újólagos legfelsőbb elismerése mellett, legkegyelmesebben elfogadtatott. Ezen állásában a tevékenység széles tere nyílt meg előtte. Különösen a magyar állam nagy pénzügyi műveletei körül kiváló érdemeket szerezett. Buzgó munkássága közepett érte őt a vészteljes kór, melynek áldozata gyanánt, Budapesten 1879-ben május 29-dikén, életének 45-dik évében jobb létre szenderült. Főbb munkái: Számtan (1857); Politikai számtan (1860., Marczibányi jutalom, majd 1870 és 1875-ben újra kiadva); A kereskedelmi számtan elemei (1861); Az egyszerű s kettős könyvvitel (1863).  
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár