1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

matematikus:

Bolyai Farkas Bresztyenszky Adalbert Kerekes Ferencz Nyíry István Sárváry Pál Vész János Ármin Weninger Vincze

Bolyai Farkas

Bolyai Farkas született 1775-ben februarius 9-dikén. Tanult Enyeden, Kolozsvártt, Jénában és Göttingában. „Több évszámot – folytatja az Akademiához 1840. oct. 25-én intézett iratában Bolyai – nem igen tudok, nem is csinálván magamból oly nagyot, hogy az a figyelmet érdemelje. A bimbó s a virágzás is sokat ígért, de jég érte a termést: azzal ugyan a mi kevés jutott, mint az evangyeliomi szolga kereskedtem, de mostohák voltak a körülmények. A mit fogyaték idömből megtarthatok, még kárpótlásra fordítom: de este van már s az elhervadt földi remény meghajolva a harmat alatt, más nap reggelére vár.” A gazdaglelkű férfiúnak zsengéi csakugyan sokat ígértek, színművei: Öt szomoru játék. Irta Egy hazafi (Szeben, 1817), s a csakhamar ezek után megjelent A párisi per. Egy érzékeny játék. Öt fel-vonásokban (Maros Vásárhellyen, 1818) és Pope Proba-Tétele az Emberről. Ánglusból forditva. Más poétákból való toldalékkal (M.-Vásárhelyen, 1819) (Milton, Thompson, Gray és Schiller több költeményeikkel) azt, kivált arányban irodalmunk akkori állapotával, bőségesen tanúsítják. De a férfikor sem volt terméketlen. Mint a mathematikai és természeti tudományoknak 1802 óta a marosvásárhelyi collegiumban tanára hatalmas béfolyással volt Erdély több nemzedékének fejlődésére; s ebbeli munkái – Az arithmetica eleje (M. Vásárhelyt, 1830), Tentamen juventutem studiosam in elementa Matheseos purae, elementaris ac sublimioris, methodo intuitiva, evidentiaque huic propria, introducendi (I–II. köt. M.-Vásárhely, 1832–3), Az arithmetikának, geometriának és physikának Eleje (M-Vásárhely, 1834) – ebbeli munkái, név szerint az elsőbbek, Bolyait 1832-ben martius 9-dikén az akademia mathematikai osztálybeli tagjává választatták meg. E kitüntetés, úgy látszik, újabb ösztönül szolgált neki irodalmi munkásságra. „Többet akarok régóta sajtó alá adni – írá 1840-ben az Akademiának –, de se idöm, se – főként – pénzem nem volt.” E hiány s a pártolás hiánya talán később is akadályul szolgáltak neki. Mint tanár 1849-ben nyugalomra lépett. Meghalt 1856-ban november 20-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár