1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

statisztikus:

Hunfalvy János Konek Sándor Konek Sándor Magda Pál

Hunfalvy János

Hunfalvy János született Nagy-Szalók Szepes megyei német ajkú faluban 1820-ban június 20-dikán. Iskoláit Késmárkon és Miskolczon végezvén, Eperjesen a jogi és theologiai tanfolyamot hallgatta. 1845-ben Németországba ment, hol a nyári szünet alatt Greguss Ágosttal együtt bejárta a Harz vidékét, Westfaliát és a Rajna mellékeit; kirándulást tett Belgiumba és Hollandiába is. 1846-ban Késmárkra hívatott meg az újonnan felállított második jogi tanszékre, honnan azonban a 48-iki események nem sokára elszólították. Apró irodalmi dolgozatokat az Athenaeumba és Kossuth Pesti Hirlapjába már 1840 óta írogatott. A Kossuth által életbeléptetett iparegylet megbízásából már földrajzot is szerkesztett; e kézirata azonban elveszett. 1848-ban több lapba írt, kivált a kassai magyar hírlapba s a pozsonyi német újságba. A forradalom után egy ideig fogságot is szenvedett s e fogságában kezdte írni Egyetemes történetét, mely 1850-ben és 1851-ben meg is jelent három kötetben. E mű, mely az első magyar világtörténet tudományos alapon, egymás után nyolcz kiadást ért meg. 1852-ben Hunfalvy elhagyván Késmárkot, Pestre került, s itt sokáig nevelősködött. Szabadidejét a természettudományok művelésére fordította. Irodalmi munkássága mindinkább növekedett; Greguss Ágosttal szövetkezve szerkesztette a Család könyvét s számos közleményt írt az időszaki folyóiratokba. 1861-ben a budai polytechnikumnál helyettes tanára lett a földrajzi, statisztikai és történelmi szaknak, 1864-ben ugyanoda rendes tanárrá neveztetett ki, 1870-ben pedig a m. kir. tudományegyetemhez hívatott meg az egyetemes és összehasonlító földrajz tanárául. Ettől kezdve egymás után jelentek meg tőle a becsesnél becsesebb munkák; ilyenek voltak Magyarország és Erdély képekben, mely szép aczélmetszetű képekkel Lange György kiadásában jelent meg Darmstadtban, egyszerre német és magyar nyelven. A magyar–osztrák államok statisztikája és Európa állami statisztikája czímű munkáit követte az Akadémia megbízásából írt következő munkája: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Az Akadémia 1858-ban levelező, 1865-ben pedig rendes tagjává választotta meg Hunfalvyt s utóbb említett művét a Marczibányi-jutalommal tüntette ki. 1869-ben Keleti Károllyal hivatalos kiküldetésben képviselte hazánkat a Hágában tartott statisztikai nemzetközi congressuson, 1872-ben pedig szintén Keleti Károllyal a pétervári congressuson. 1871-ben Antwerpenben, 1875-ben Párisban, 1881-ben Velenczében jelen volt a nemzetközi földrajzi congressusokon, s mind a három alkalommal a congressus egyik alelnökévé választatott. 1873-ban a bécsi és 1878-ban a párisi nemzetközi kiállításon volt jury-tag s az utóbbi helyen őt választották a földrajzi csoport elnökévé; továbbá fontos szerepet játszott az 1885. évi párisi és londoni statisztikai congressuson. A magyar közgazdasági congressus eszméjét is ő pendítette s valósította meg. Igen nagy része van a Magyar Földrajzi Társaság megalakításában, melynek haláláig elnöke volt. Irodalmi munkásságáról számos kisebb-nagyobb közleménye tesz tanúságot a Budapesti Szemlében, hol az afrikai és északi-sarki újabb utazások tudományos eredményeit részletesen ismertette; számos dolgozata jelent meg az Akadémia Értesítőjében és Értekezései között is. De legnagyobb műve az Egyetemes földrajz, melynek első kötete 1886-ban jelent meg. E művet öt kötetre tervezte, de csak két első kötete jelent meg nyomtatásban; az első kötet Európa három déli félszigetét, a második Magyarországot tárgyalja. Munkaereje teljességében ragadta el a halál Budapesten 1888-ban decz. 6-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár