1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

neveléstudós:

Beély Fidél József Hegedűs László Kiss Pál Molnár Aladár Ney Ferencz Peregriny Elek Szőnyi Pál

Szőnyi Pál

Szőnyi Pál született Debreczenben 1808-ban ápr. 22-dikén(*), hol a collégiumot kitűnően végezte. Debreczen két híres tudósa, Fazekas és Diószegi az ifjút pártolásuk alá vették, növénytani kirándulásaikra magokkal vitték, s önmívelődésre buzdították. Fazekas rábeszélte, hogy igyekezzék a német nyelvet elsajátítani, és e tanácsra Szőnyi a Szepességre ment. Debreczenben mint osztálytanító először vitte be a magyar tannyelvet. Tisza Lajos figyelmét magára vonván, fiainak nevelőjéül szemelte ki és saját költségén külföldi egyetemekre küldötte, további kiképeztetése végett. A Berlinben töltött két tanév s közben a szünidőkben Nyugat-Európa, Francziaország és Angolország beutazása után a Tisza-családhoz költözvén, Tisza László, Kálmán és Lajosnak tíz esztendeig volt nevelője. Báró Eötvös József, mint első vallás- és közoktatási miniszter, Szőnyit 1848-ban tanácsosul hívta meg minisztériumába. A forradalom leveretése után leszoríttatott a közélet teréről, 1851-ben azonban megalapította magán fi-nevelőintézetét, mely az elnyomatás és elnémetesítés korában, évről-évre erősbödött, és a magyar főrangú- és középbirtokos családok tagjainak gyűlhelye volt. A legjobb tanerőket és első rangú tudományos tekintélyeket (Csengery, Gyulai, Weninger, Gönczy) egyesítette maga körül. Nemzeti szellem, szigorú rend és fegyelem párosult itt a tudományos iránnyal. Hazájának 2200 ifjat nevelt. Szőnyit, ki a Természettudományi Társulatnak 10 éven át elnöke volt, a magy. tud. Akadémia már 1846-ban deczember 18-dikán választotta meg levelező tagjául; utóbb a királyi felség is kitüntette a kir. tanácsos czímnek ráruházásával. Meghalt Budapesten 1878. év jún. 17-dikén. Végrendeletében megemlékezett a magyar tudományos Akadémiáról, a Természettudományi Társulatról, a ref. hitközségről és számos iskoláról. Nagybecsű ásványgyűjteményét, melynek minden példánya kitűnő darab, s melyért a szerb kormány 25 ezer frt-ot ajánlott a belgrádi múzeum számára, a debreczeni ref. főiskolára hagyta, mint annak egykori hálás növendéke. Egyik munkája: Alaktan magyar szülék, nevelők és tanítók számára Budán és Pesten 1846/7. években jelent meg két kötetben, és a Marczibányi-féle 50 aranyból álló pályadíjat nyerte. Egy másik: A Pesten felállítandó prot. praeparandia terve 1847. évben jelent meg. (*)Hiányos születési adatait kiegészítettük. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár