1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

neveléstudós:

Beély Fidél József Hegedűs László Kiss Pál Molnár Aladár Ney Ferencz Peregriny Elek Szőnyi Pál

Ney Ferencz

Ney Ferencz Budán született 1814-ben máj. 26-dikán.1 Középiskolai tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte majd Pesten és Bécsben az orvosi tudományokat hallgatta. Benső vágya azonban a nevelési tudományokra sarkallta s már 1833-ban magánnevelő lett, előbb Lányi Imre főispán, azután a Brunszvik és Sztáray grófok házánál. 1841-ben állandóan Pestre jövén, gróf Dessewffy Aurél felszólítására a Világ czímű politikai lap állandó dolgozótársa lett s az volt 1844-ig, amidőn is a „Kisdedóvó intézeteket Magyarországon terjesztő Egyesület” igazgatójává választatott. 1847. október óta a festészeti akadémiát gyámolító társulatnak, majd a magyar szobormű-egyletnek is titkára volt. 1848-ban a Magyar nevelési Társaságnak s az akkor összegyűlt első egyetemes tanári gyűlésnek is elnöke lett. A forradalom után ő is rövid fogságot szenvedett. 1857-ben január 1-jén a belvárosi főreáliskola tanára, 1860-ban pedig igazgatója lett, mely állását megtartotta egész haláláig. Az irodalmi téren 1863-ban lépett fel először egy neveléstani értekezésével, melyre aztán számos ugyane szakmabeli, úgyszintén bölcseleti és aesthetikai értekezés következett. De a szépirodalom terén is ismeretessé tette nevét beszélyeivel és költeményeivel. Számos operaszöveget fordított olaszból és németből a Nemzeti színház számára, mely két eredeti színművét, a Hilderik és Clodvik czímű tragédiákat színre is hozta, egy népszínművét pedig pályadíjjal jutalmazott. A Kisfaludy-társaság az Akadémia szintén megjutalmazták, amaz egy költeményét, ez egy neveléstani munkáját. Önálló művei szép számmal jelentek meg s köztük olyanok is, melyek nálunk szokatlanul nagy számú kiadást értek el. E művei közül nevezetesebbek a következők: Nemzeti örömemlék, emlékvonások Magyarország nádorainak életéből; Gyermekek könyve; Ibolyák, beszélyfüzér gyermekek számára; Kisdednevelési nefelejts (az Akadémia által 1847-ben megkoszorúzott pályamű); A gyermeki kegyelet tolmácsa; Nevelési galyfüzér; Magyar nyelvtan németek számára, mely 26, s Német nyelvtan magyarok számára, mely 16 kiadást ért meg. Azon felül Matild és Olga czímmel egy háromkötetes regénye is megjelent. Ő adta ki Garay János költeményeit. Számos tanügyi beszéde látott napvilágot a főreáltanoda évi Értesítőjében, úgyszintén emlékbeszédek több elhunyt jelesünk felett, ünnepi beszédek, ódák, különböző emlékezetes alkalmakból. Actuális érdekű fejtegetéseinek egész sora van. A nevelésügyi irodalom terén kifejtett munkásságáért az Akadémia 1858-ban levelező tagjává választotta. 1874-ben nevelő tanári működése 40 éves jubileuma alkalmából a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszíttetett fel; ugyanez alkalommal „pilisi” előnévvel magyar nemességet nyert. Elhunyt Budapesten 1889-ben szeptember 12-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár