1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

neveléstudós:

Beély Fidél József Hegedűs László Kiss Pál Molnár Aladár Ney Ferencz Peregriny Elek Szőnyi Pál

Molnár Aladár

Molnár Aladár született Veszprémben, 1839-ben febr. 7-dikén, hol első iskoláit végezte. Atyja, Dénes — tótvázsonyi birtokos — 1848-ban országgyűlési képviselőnek választatván, a fővárosba költözött és fiát is magával hozta, s itt az evang. gymnasiumba adta. A forradalom megzavarta tanulmányait, de hogy mennyire pótolta azokat, mutatja az a körülmény, hogy mikor Kerkápoly Károly pápai bölcsészeti tanár — betegsége miatt huzamosb ideig fürdőre menni kényszerült — az alig 21 éves ifjút ajánlotta helyetteséül, és az egyházkerület csakugyan behelyezte őt a tanszékbe, hogy Hegel bölcsészeti rendszerét és a bölcsészet történetét tanítsa. Híre terjedvén, 1862-ben a még akkor fiatal pesti ref. theologiai intézet hívta meg előbb helyettes, egy év múlva rendes tanárnak a bölcsészeti tanszékre. Rendkívüli munkássága, melyet pesti tanári korában kifejtett, mikor hetenkint 18 órán két különféle tudományból tartott előadásokat, ezenkívül az egyházkerületben és számos bizottságban mint jegyző és előadó működött, s amellett irodalmi téren szellemi ereje által nagy elismerést vívott ki, a különben is gyenge testalkotású férfiú egészségére káros befolyással volt. Egészsége helyreállítására nagyobb utazást tett Német-Svájcz és Felső-Olaszországban, mindenütt a közoktatási ügy állását tanulmányozván. 1867-ben az Akadémia lev. tagjai sorába vette fel. Ugyanezen évben báró Eötvös József közoktatási miniszter Molnár Aladárt a minisztériumába meghívta, hol eleinte titkári állást foglalt el, de képessége által annyira megnyeré Eötvös bizalmát, hogy nemcsak osztálytanácsossá léptette elő, hanem a legfontosabb munkákban az ő segélyével élt és referensül használta. Eötvös, halála után a kiválóan bizalmi állás, melyet miniszteriumában elfoglalt, megszűnt, és ő azonnal benyújtá lemondását. A Veszprém megyei nagy-vázsonyi kerület 1872-ben országgyűlési képviselőnek választotta, melyet 1881-ig képviselt. Egészségi állapota azonban mindinkább aggasztóbb lett Gleichenberg fenyvesei közt próbált magába szívni új életerőt. Baja azonban súlyosbult, és 1881-ben augusztus 18-dikán meghalt. Nagyobb művei ezek: A gépek jelentősége az emberiségre és a mezei gazdaságra nézve. Koszorúzott pályamű (Pápa, 1859); Kazinczy élete és hatása a magyar irodalomra. Jutalmazott pályamű (Pápa, 1859); A philosophia szükséges alkatrésze a theologiának. Koszorúzott pályamű. (Pápa, 1860); A magyar alkotmány történeti kifejlődése (I. köt. Pápa, 1862); A psychologia vázlata. Dr. Erdmann J. E. nyomán, tanitásaihoz vezérfonalul (Pest, 1864); Az erkölcs-bölcsészet alapvonalai. Dr. Martensen H. tanár után (Pest, 1864); A keresztyén hitfelekezetek tanrendszere. Előadásaihoz vezérfonalul (Pest, 1864); A bölcsészet története az uj korban. Baco és Descartestól Hegelig. Előadásaihoz vezérfonalul (Pest, 1864); Közművelődési dolgozatok (I. köt. Pest, 1866); Az apostolok. Renán Ernő után (Bécs, 1866); A bölcsészet története, főbb vonalaiban előadva (I. köt. Pest, 1867); Az apa gyermekei között. Abbót János után, angolból; A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. Kiadja a M. T. Akadémia történeti bizottsága (I. köt. Bp., 1881). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár