1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

történész:

Ötvös Ágoston Deák Farkas Fabritius Károly Feszler Ignácz Aurél Gévay Antal Hornyik János Horváth Mihály Jankovich Miklós Jerney János Kiss Ferencz Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Péczely József Paur Iván Petrovics Friderik Somhegyi Ferencz Waltherr László Imre

Deák Farkas

Deák Farkas szülelett Marosvásárhelyt 1832-ben apr. 4-dikén, hol iskolai tanulmányait is végezte. Ezeket megszakította a szabadságharcz, melyben mint gróf Tholdalagi Mihály segédtisztje vett részt. 1852-ben az úgynevezett székely összeesküvésben való részvétellel vádoltatván, elfogatott és öt esztendeig kellett a marosvásárhelyi és josefstadti börtönökben szenvednie. 1857 nyarán visszanyerve szabadságát, egy ideig Erdélyben, előkelő házaknál mint nevelő működött. Néhány év múlva Budapestre jött, hol mint politikai és szépirodalmi lapok munkatársa talált foglalkozást; egyúttal az egyetemen a jogtudományi tanfolyamot végezte el. 1867-ben az igazságügy minisztériumban titkárrá neveztetett ki, és később az osztálytanácsosi rangot nyerte el. Irodalmi pályáját a szépirodalom terén kezdette meg; nagyszámú novellákat bocsátott közre, majd a nemzetgazdasági tudomány munkásai közé állott. Végre élete utolsó tizenöt esztendejét egészen a hazai történettudomány művelésének és gyarapításának szentelte; különösen a nők szerepe a hazai történelemben, és Erdély XVII. századbeli történetének kiváló alakjai képezték kutatásainak és dolgozatainak tárgyát. Élénk tevékenységet fejtett ki a Történelmi Társulatban – melynek sok éven át jegyzője volt – a régészeti, valamint magyar heraldikai és genealogiai társulatokban, úgyszintén a székely művelődési egyletben, melynek alelnöke volt. Az Akadémia 1876-ban választotta meg levelező, és 1885-ben rendes tagjává; 1886-ban hivataláról nyugdíjjal lemondott és ez alkalommal a vaskorona-rend III. osztályú jelvényét nyerte el. Ettől fogva leginkább szülővárosában, Marosvásárhelyt tartózkodott, s ott érte el a halál 1888-ban jun. 4-dikén. Munkái a következők: I. Önálló művek: Nemzetgazdaság története Magyarországon (1866); Fogságom története (1869); Wesselényi Anna élete (1875); Magyar hölgyek levelei (500 levél) (1879); Tököly Imre levelei (1882); Gróf Wesselényi Ferencz nádor jellemrajza (1882. – a Történelmi Társulat kettős díjjal tüntette ki); Báthori Zsófia. Korrajz (1882); Egy főúr a XVII. században (1883. – az Akadémia pályadíjjal koszorúzta); A Bujdosók levéltára (1883) stb. II. Értekezések a Magyar Tudományos Akadémiában: Nagyvárad elvesztése (székfoglaló); A Wesselényi család őseiről; Nagy Csáky István élete; A magyar hölgyek leveleiről; A zománczozás történetéhez III. Emlékbeszédek: Szalay Ágoston felett; gróf Mikó Imre felett; gróf Wass Sámuel felett; Csengery Antal felett; gróf Teleki Domokos felett; báró Radvánszky Antal felett. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár