1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

történész:

Ötvös Ágoston Deák Farkas Fabritius Károly Feszler Ignácz Aurél Gévay Antal Hornyik János Horváth Mihály Jankovich Miklós Jerney János Kiss Ferencz Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Péczely József Paur Iván Petrovics Friderik Somhegyi Ferencz Waltherr László Imre

Somhegyi Ferencz

Somhegyi Ferencz (előbbi családi neve Schröckh) született Bándon, Veszprém megyében, 1813-ban okt. 9-dikén. Tizenkilencz éves volt, midőn (1832) gymnasialis tanulmányait Veszprémben végezvén, a kegyes tantói rendbe lépett. 1835-ben Nagy-Kanizsán próbaéves tanár, 1836–37-ben pedig Váczon bölcsészethallgató volt, ennek végeztével tudori oklevelet nyert, 1840-ben szenteltetett föl áldozárrá. Egész odaadással élt a tanítói pályának, és így 1838—39-ben Nyitrán, 1840-ben Szentgyörgyön a hittant hallgatván, 1841–42-ben Tatán, 1843–44-ben Budán mint gymnasiumi tanárt találjuk. Váczon 1845–1848-ig az egyetemes történelem tanára volt a kegyes tanító-rendi növendékeknél, de előadta az érem- és oklevéltant is. 1849-ben Mernyén, a kegyesrend custodiatusi birtokán élt mint ellenőr. Hazafias érzülete 1849-ben, a forradalom leveretése után megrovást vonván magára, az ideiglenes katonai kormányzó által a tanítástól is eltiltatott. Azonban a következő évben már ismét a tanári széken, éspedig Szegeden találjuk, a vallástan, a magyar nyelv és irodalom képezvén előadásának tárgyát; 1851-ben a rend pesti nagygymnasiumába helyeztetett át, itt a történelem, földrajz, szám- és mértan tanára lévén, mely állásban őt 1858. év október haváig találjuk. Itt a fővárosban az ő lelkes történelmi előadásai csakhamar annyira elhíresedtek, hogy a gymnasiumi ifjúságnak szánt iskolai padokat idegenek, meglett férfiak is számosan keresték föl. Az Akadémia Somhegyit 1858-ban deczember 15-dikén választotta levelező tagjául. De ugyanezen évben el kellett hagynia Pestet, mert a germanizáló kormány szemében szálka lévén a kegyesrendiek működése, követelte, hogy a gymnasiumokban németül tartassanak az előadások. Somhegyi erre semmiképp sem volt rábírható, és ezért Szegedre küldték a történelem, földrajz ás mennyiségtan tanárául. Szegeden 1864. év végéig tartózkodott, időközben több kitüntetésben részesülvén, nevezetesen 1860-ban házi másodfőnök és gymnasiumi igazgatóvá, 1862-ben pedig kormánytanácsossá neveztetvén ki a rend által. 1865-ben Pestre hívatott és itt kormánysegéd, főgymnasiumi igazgató és a történelem tanára lett. 1867-ben Purgstaller József tartományfőnök gyöngültével rendfőnöki helyettessé választatott, egyszersmind báró Eötvös József által a Tudományegyetemre az egyetemes történelem, a történelmi módszertan és encyclopedia nyilvános, rendes tanárává neveztetett ki. Még ugyanezen évben a tanárvizsgáló bizottság tagja, Purgstaller halálával pedig a kegyes tanító-rend tartományi főnöke lett. Ez utóbbi minőségekben 12 évig, t. i. haláláig működött, mely Budapesten következett be 1879. július 1-én. Irodalmi munkásságáról megemlítendő, hogy 1846. és 1847. években Bolla Márton egyetemes történelmének magyarra fordításával foglalkozott és művét 1847-ben adta ki. Pesti tanárkodása elején adta ki a főgymnasiumi ifjúság használatára szerkesztett világtörténetét, éspedig 1851-ben az ókort, 1852-ben a középkort és az utána ejtett sok akadály miatt csak 1855-ben az újkort. 1857-ben Cap földiratát fordította le a reáliskolák használatára. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár