1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

történész:

Ötvös Ágoston Deák Farkas Fabritius Károly Feszler Ignácz Aurél Gévay Antal Hornyik János Horváth Mihály Jankovich Miklós Jerney János Kiss Ferencz Kukuljevič-Sakcinski Iván Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró Péczely József Paur Iván Petrovics Friderik Somhegyi Ferencz Waltherr László Imre

Paur Iván

Paur Iván született Kismartonban 1805-ben jun. 21-dikén.1 A jogi pályára készült, mikor a szabagságharcz őt is a csatatérre hívta, hol Görgey táborkarában szolgált s itt őrnagyi rangot nyert. A forradalom lezajlása után Kismartonba vonult vissza és ügyvédi irodát nyitott. Azonban nem sok ideig ügyvédeskedett; a herczeg Esterházy-család levéltárnokául nevezte ki, ahonnan azután a Széchenyiek szolgálatába ment át, s ezen nemzetség levéltárát vezette egész haláláig. A történelmi és régészeti tudomány terén szerzett érdemeiért királyi tanácsosi czímet kapott, s 1858-ban a magyar tudományos Akadémia levelező tagjává választatott. Tiszteletbeli elnöke volt a Sopron megyei régészeti egyesületnek. Halálát, mely 83 éves korában 1888-ban deczember 17-dikén következett be Sopronban, hónapokig tartó súlyos betegség előzte meg. Munkáinak sorozata a következő: Békésmegye a rómaiak alatt (Uj Magyar Muzeum, 1852); Tétényi emlékek, keresztyén római sírok (Uo., 1852); Mátyás királynak egy nevezetes oklevele (Uo., 1853); Egy répczemelléki római emlék (Uo., 1854); Zwei römische Ziegel-Denkmäler aus Steinamanger (Sitzungsberichte der k. k. Akademie der Wiss. Philos. Classe. XIV. Bd., 1854); Kovácsii emlékek (Uj Magyar Muzeum, 1855); Adalék a protestans ügy történetéhez az 1655-iki országgyűlésen (Uo., 1856); A daruvári felirat magyarázata (Uo., 1857); Egy Duna-balparti római erőd a pesti határban (Akad. Értesítő, 1857); A soproni szőlők veszedelme a kuruczvilágban (Uo., 1857); A horvát nemzet legkorábbi viszonyai az Árpádokhoz (Hazánk, 1858); Egy Árpádkori bűnvádi itélet külföldi jogforrásokkal párhuzamban (Uo.); Levéltári adat a királyi igriczekről (Uo.); Magyar régiségek: A Nádasdy-kehely; Az Ujlakiak sírköve; A két utolsó Ujlaki és Capistráni János frater (Uo.); Vitéz János sírköve; Zalkai László czímere. Egy festett kezdőbetű egy Bakacsgradualéból (Hazánk, 1859); Archaeologiai visszapillantások: A királyeskü keresztje; Vitéz János sírköve; Zalkai László czímere; Egy festett kezdőbetű stb. A Szelepcsényi-féle kereszt; Lippay bibornok czímere; Magyarország Primása Török Jánostól (Hazánk, 1859); Huszonöt kiadatlan pannoniai felirat (Archaeologiai Közlemények, 1859.); Csányi János krónikája 1670–1704. bevezetéssel és okmányos függelékkel (Magyar Történelmi Tár, 1858); A légkövekről (Család könyve, 1856. VII. és VIII.); Szent István király palástja (Magyar Évlapok, 1857); A nagyváradi közigazgatási terület conservatorának hivatalos jelentése (Uo.); Irodalmi Panoráma. I–IV. czikk (Uo.). Az Istituto di corrispondenza archaeologica Rómában (Győri tör. és rég. Füz. IV. 1865–68); Legujabb archaeologiai mozgalmak a hazában és a hazán kivűl. I. Kúnhalmok. II. Aquincum és maradványai (Budapesti Szemle, 1858); Jelentés a győr-ebenfurti építkezési munkálatoknál felfedezett római kőkoporsókról, sarcophagokról (Archaeologiai Értesítő, 1873); Egy piperéző római nő sírja (Uo.). Nagyobb művei: XI. Innocens pápa bullája, mellyel néhai kalocsai érsek Széchenyi Pál, egykoru pécsi püspöki székében 1678. évben megerősíttetett; kiadva a Széchenyi grófok nemzetségi levéltárában őrzött eredeti után, kőre rajzolt hasonmással, a nagyczenki parochialis templom felszenteltetése alkalmából (Pest, 1864); Hazai Okmánytár. I–III. köt. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghelyi Dezső (Győr, 1865—66). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár