1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

mérnök:

Fest Vilmos Gáthy István Horváth Ignácz Kenessey Albert Petzval Ottó Szkalniczky (Skalniczky) Antal Vásárhelyi Pál Zsigmondy Vilmos

Fest Vilmos

Fest Vilmos akadémiai rendes tag született 1815-ben aug. 14-dikén. Jaroslov városban, Galicziában, hol atyja evang. lelkész volt. Onnét, meghívatván Szomolnokra, fiát Eperjesen, majd Miskolczon taníttatta. 1834-ben a vaskapui Duna-szabályozásnál volt alkalmazásban, mint mérnöksegéd. Onnét Bécsbe ment a polytechnicumra, s 1840-ben Pesten a mérnöki szigorlatokat letette. Alkalmazva volt későbben a Lánczhíd építése körül, s a kormány által saját kiképeztetése végett külföldre is küldetett. 1850-ben az akkori kassai kerületben vezette a középítkezési és közlekedési ügyeket. 1860-ban Budára hívatott, hol mint kir. építési felügyelő működött. 1867-ben a közmunka és közlekedési minisztériumba mint osztálytanácsos vétetett be, s a középítési ügyek szervezésének tanulmányozása végett Németországba és Svájczba küldetett ki. 1871-ben nyugalomba vonult. Levelező taggá választatott 1844-ben, rendessé kinevezte az igazgatóság 1845-ben. Emlékbeszédet mondott Reitter Ferencz lev. tag felett. Munkái a következők: Az első és másodrendű görbék fejtegetése (1840-ben jutalmazott pályamunka); Dredge mérnök rendszere a lánczhidak egy uj szerkezetéről (1842/43); A hajózási csatornák választó ponttal (1844 – jutalmazott pályamunka); A kongó téglakútak és ezeknek épitéséről Somogy megyében (1859); Magyarország utjai és ezeknek hálózatáról (1865, 1866); A közlekedési eszközök különnemü rendszerei, s ezeknek leghelyesebb választásáról; földmivelési mérnök, annak feladata és neveltetése (1875); A későbbi kézikönyvek születése időpontjául szeptember 11-ét jelölték meg. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár