klasszika-filológus:Budai Ézsaiás Lichner Pál Szenczy Imre |
Budai Ézsaiás
Budai Ézsaiás született 1766-ban máj. 7-dikén Péren, Közép-Szolnok megyében, hol tanulását kezdette, mellyel a debreczeni ref. collegiumban bevégezvén, elébb poeták, a következett évben ugyanezeknek mint már elsÅ‘ éves deákoknak közönséges tanÃtója; egyszersmind könyvtárnok volt, mely hivatalt mint segéd már hatodik éves deák korában kezdett viselni; utóbb ellenÃrnok és iskolanagy, s ugyanakkor a görög és római irodalomban az egykor hÃres Sinai helyettese. 1792 tavaszán külföldre ment miután a literatura és történetek tanszékére kijeleltetvén, ez útjára segedelmet is nyert a collegiumtul. Két évet töltött Göttingában, hol a classica literaturában Heynét, a történetekben Spittlert és Meinerst, az országi tudományban Schlözert hallgatta. Innen Hollandba, különösen Deventerbe ment, hol akkor Csernák, a debreczeni collegium egykori seniora s végintézete által jótevÅ‘je, philosophiát tanÃtott, majd Utrechtbe, hol Ruhnkeniussal ismerkedett meg, s innen Angliába. Oxfordban két, hétig mulatott. Visszatérvén Göttingába, a philosophiában tanár lett, s ez alkalommal ily czÃmű értekezést bocsátott ki: Commentatio de causis culturae tardius ad aquilonares quam ad Australes Europae partes, propagatae (Gottingae, 1794). Azon évi septemberben haza jövén, oktatói hivatalába nov. 1-jén lépvén, egész 1808-ig a classica literaturát és történeteket ez évtÅ‘l fogva 1821-ig a hittudományt tanÃtotta, idÅ‘közben, név szerint 1813-ban a tiszántúli egyházi kerület fÅ‘jegyzÅ‘jévé neveztetett, 1817-ben pedig a göttingai egyetemtÅ‘l hittudományi tanárkoszorút nyert. 1821-ben jun. 8-dikán a debreczeni egyház elsÅ‘ predikátorává, esztendÅ‘vel utóbb a tiszántúli kerület superintendensévé választatott. TáblabÃrósággal Bihar, Szabolcs, Bereg és Ugocsában tiszteltetett meg. Tudományos munkálatai az emlÃtetten kÃvül a következÅ‘k: 1. God. Hasse Liber de causis stili latini. Ad usum studiosae juvantutis hungaricae accommodavit (Debrecen, 1799; azon túl újra kétszer); 2. Közönséges historia (Debrecen, 1800.; másodszor jobbÃtva: 1811); 3. Régi tudós világ históriája, mellyben a könyvnyomtatás feltalálásáig élt mindenféle tudósoknak, fÅ‘képpen pedig a görög és deák iróknak élete, munkái, érdemei, és a tudományoknak akkori állapotja, rendbeszedve, elÅ‘adódnak (Debrecen, 1802), 4. Deák nyelv kezdete példákban. KészÃtÅ‘dött a legalsó deák iskola számára (Debrecen, 1804; s azon túl újra többször); 5. Ratio institutionis, ex praescripto conventus superintendentiae helv. conf. addictorum Trans Tibiscanae … per deputationem literariam … elaborata, congregationi dein superintendentiali .. exhibita, ab eademque approbata (Debrecen, 1807); 6. A Magyarország historiája (Három darab, Debrecen, 1805, 1808, 1812; másodszor megjobbÃtva: 1811, 1814; harmadik kiad.: Pest, 1833); 7. Régi római vagy deák Ãrók élete. A régi tudós világ históriájából, fÅ‘képen a poetica és rhetorica classisok számára, külön szakasztva (Debrecen, 1814); 8. Propaedeumata theologiae christianae (Debrecen, 1817). Ezeken kÃvül nagybátyja, Budai Ferencz Magyar ország polgári historiájára való lexiconát adta ki (három kötetben, Debrecen, 1804–05) és számos romai classicusokat, saját és mások jegyzeteivel, az alsóbb iskolák számára. Ennyi érdemű férfiú el nem kerülhette a m. academia figyelmét, melynek alaprajza készÃtésében is részt vett Budai 1828-ban, mint a felsÅ‘bb helyt e végre nevezett küldöttség tagja; s azért mindjárt az intézet felállásakor annak elsÅ‘ nagygyűlésében, különösen 1831-ben febr. 17-dikén tiszteleti taggá választatott. Azon innen jelent még meg tÅ‘le: 9. Christ. Cellarii Latinitatis probatae et exercitae liber memorialis sub qvolibet primitivo derivata singula memoriae juvandae caussa exponens. Cum interpretatione hungarica (Debrecen, 1831), és Magyar Historiájának már emlÃtett harmadik, folytatott kiadása (Pest, 1833). Hosszas betegeskedés után 1841-ben jul. 14-dikén halt meg, hetvenhat éves korában, miután az iskolát és egyházat közel fél századig szolgálta. |