1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

mezőgazdász:

Érkövy Adolf Benkő Dániel

Érkövy Adolf

Érkövy Adolf 1818. szeptember 28-án született az elszászi herczegségben, Ehrstein községben. Atyja a cseh nemzetségű Ploetz Péter dragonyos kapitány, anyja az ehrsteini születésű Schmelz Erzsébet volt. Idegen származása mellett Érkövy lelkületére, hajlamaira nézve, teljesen magyar volt. 1847-ben a királyi udvari kanczellária engedélye mellett, szülőhelye nevét idomitva vette fel az Érkövy nevet. Magyarországra, Keszthelyre egy éves korában került. Szüléit már gyenge korában elvesztette; gymnasialis iskoláit Keszthelyen kezdette, majd Pécsett és Szombathelyen végezte. Hajlama által vezérelve, ifjúsága helyén, a Georgikon növendékei közé lépett, a mezőgazdaságot választva életpályául. 1837-ben pedig a pesti egyetemen a jogi tanfolyamot hallgatta. 1838-ban gróf Károlyi István uradalmi szolgálatába lépett, hol negyedfél évi szolgálata után jószágigazgatósági titkárnak nevezték ki Fóthra. 1844-ben már grófi titoknok és egyúttal gróf Károlyi Sándor nevelője volt. 1848-ban a csongrádi és szentes-vásárhelyi uradalmak felügyelője volt, székhellyel Derekegyházán 1857-ig, midőn nyugdíjaztatván Pestre költözött. Itt tevékeny társadalmi és irodalmi működésben élt. 1866-ban állami szolgálatba lépve, a csákova-kövéresi kerületi alapítványi uradalmak főtisztje, majd 1867-ben Lónyay Menyhért pénzügyminiszter meghívására, a pécskai kerületi kincstári uradalmak igazgatójává lett. Ez állásban volt 1880-ig, midőn szemevilágának teljes elvesztése miatt, miniszteri tanácsosi czímmel nyugdíjaztatván, Keszthelyre vonult és ott töltötte végnapjait. Társadalmi működésében, mint a Magyar gazdasági egyesületnek buzgó tagja, már 1848-ban az igazgató választmányba beválasztatott, és e hivatalát egészen haláláig viselte. 1852-ben a csongrádi Tiszaszabályozó társulat elnökévé választatott és 1860-ig műkődött e jelentékeny állásban. A 60-as években sokoldalú tevékenységet fejtett ki Pesten: egy angol gazdasági gépraktárt, egy könyvnyomdaüzletet, 1865-ben önsegélyzés alapján a „Pesti Népbank”-ot alapította, 1868-ban az első delegatio ülésein képviselte a közös pénzügyi minisztert, osztálytanácsosi ranggal. 1869-ben és 1872-ben Csanád megye batonyai kerületének országgyűlési képviselője volt, és mint ilyen, nyilvános üléseken is gyakran felszólalt, kivált pénzügyi és közgazdasági kérdésekben. 1873-ban a magyar minisztertanács részéről fontos, a nemzeti bankügyet illető küldetésben volt Bécsben. Érkövy irodalmi működése már tanulókorától kezdődik. 1837-ben elkezdett a gazdasági irodalomban is dolgozni, czikkeit az akkori szaklapokban és napilapokban közölte. 1840-ben mint az »Ismertető« »Gazdasági literatura« czímű mellékletének szerkesztője szerepelt. Önálló művei 1848 előttről »Robot és dézsma«, 1844-ben a Magyar Gazdasági Egyesületnél, a gróf Batthyányi Kázmér-féle pályadijjal 50 aranynyal koszorúzott pályamű és a »Homokkötés«, melyet a Pestmegyei gazdasági fiókegyesület 1864-ben adott ki. »A népesítés és haszonbér« a Magyar Gazdasági Egyesületnél 1847-ben 100 arany jutalmat nyert pályamunka: e kézirat. azonban elveszett, és így a mű nem nem adatott ki. 1857-ben átvette a Heckenast Gustáv által kiadott „Falusi. Gazda” szerkesztését, s egészen 1859-ig szerkesztette. Az 1848 előtt volt jeles szaklap nevét a »Magyar Gazdá«-t felélesztvén, azt saját kiadásában és szerkesztése alatt inditotta meg, melyet egészen 1862-ig folytatott. 1863-ban »Az 1863-dik évi aszályosság a magyar Alföldön. Közgazdasági tanulmány« czímű munkáját adta ki. Ugyane tárgyban ő készitette az Orsz. magyar gazdasági egyesületnek a kormányhoz 1864-ben beadott »Emlékirat«-át. Irodalmi működéséért a Magyar tud. Akadémia 1864-ben levelező tagjává választotta. Székfoglalója »A síkföldi erdők mint eső-tényezők«. 1865-ben megjelent német nyelvű röpirata: „Die Lokomotiv-Bahn von Debrezin bis Máramaros-Sziget, das ist die Verbindung derreichsten Salinen Ungarns mit der Theissbahn.” (Wien.) 1865 —1866-ban »Nemzetgazdasági magyar írók« czím alatt írt a »Magyar Világ«-ba 45 czikket. 1866-ban közölte a »Gazdasági Lapok«-ban az »Országos magyar gazdasági egyesület« rövid történetét. 1875-ben a M. tud. Akadémia márczius 22-iki gyűlésén Török János fölött mondott emlékbeszédet. Utolsó önálló műve 1883-ról: »A telepítési kérdésről, tekintettel a kivándorlásra, bukovinai véreink visszatelepitésére, czélszerü hazai néposzlatra s a mezőiparos nagy községek elhomlitására«. Meghalt Keszthelyen 1883. decz. 13-án, 65 éves korában. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár