1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

fizikus:

Schirkhuber Móricz Tarczy Lajos

Tarczy Lajos

Tarczy Lajos született Hetényen, Komárom megyében az 1807-ik évi deczember hó 6-dikán. Tanulmányait helyben a ref. lelkész vezérlete alatt kezdette s folytatta Révkomáromban, honnan a felsőbb tanulmányok hallgatására, a dunántúli ref. egyházkerület főiskolájába Pápára ment, s ott a bölcseleti és hittanszaki tanfolyamokat kitűnő sikerrel végezte. Az 1828–29-ik évben megbízatott a logikusok tanításával, az 1829–30. és 1830–31. évben pedig a mathesist adta elő, mint segédtanár, s egyúttal főiskolai könyvtárnok és sénior volt. 1831–32-ben a bécsi tudományegyetemen tanulmányozta a physikát és mathesist. 1832-ben pedig az egyházkerületi közgyűlés által megválasztatott a physika rendes tanárául, a pápai ref. főiskolában. Mielőtt azonban tanszékét elfoglalta volna Prága, Drezda, Lipcse, Halle és Wittenbergen át Berlinbe ment, és ott még két féléven át készült azon tantárgyakra, melyek előadására őt az egyházkerület bizodalma megválasztotta. Berlinben végezvén tanulmányait, körutat tett Németországban s Stettin felé indulva, meglátogatta a greifswaldi, göttingai, giesseni, marburgi s würtzburgi egyetemeket, s 1833-ban oct. hóban haza jövén, nov. 4-dikén iktattatott be r. tanári hivatalába. Ez időtől fogva élete feladatául tűzte ki magának a pápai ref. főiskola szellemi és anyagi gyarapítását. Élénk és megragadó előadásai által csakhamar ünnepelt, országos hírű tanárrá lőn, s ezáltal tekintélye és befolyása az egyházkerületi közgyűlésen is — mely a tanügyi dolgokat intézi — meg volt alapítva. A tanuló ifjúság — az ő buzdítására — „ifjusági képző társulatot” alakított, s ennek Tarczy számos éven át elnöke és vezére volt. Behozta a pápai főiskolába a gymnastikát, mely még akkor honi tanintézeteinkben sehol sem volt életbe léptetve. 1838-ban — az ő fáradozásai folytán — létesült a főiskolai nyomda, melyben irodalmi dolgozatainak nagy része látott napvilágot. Végre közreműködött, hogy az ódonszerű s a város félreeső részében épült collegium helyett, a város díszesebb részében új, czélszerűbb s a modern ízlésnek megfelelőbb collegium építtessék, mely törekvését szintén siker koronázta 1856-ban. Amily tevékeny szereplő volt a főiskola beléletében, éppen oly serény munkás volt az irodalmi téren is. Nevezetesen pedig 3 munkájával vívta ki magának a koszorút, u. m. 1837-ben a Kisfaludy-társaság következő pályakérdését: „Mi befolyása van a drámai literaturának a nemzet erkölcsi életére? Miért nálunk magyaroknál oly kevés eddig az eredeti drámai munka?” ő fejtette meg legalaposabban s nyerte el a kitűzött pályadíjat. 1843-ban a magyar tudományos Akadémia neki ítélte a 200 darab aranyból álló nagyjutalmat Természettan czímű kétkötetes jeles munkájáért, mely már akkor 2-ik kiadásban jelent meg. Ugyancsak 1843-ban koszorúzta meg 50 darab arannyal a „Népkönyvkiadó egyesület” Népszerű Természettan czímű munkáját, mely 5 füzetben jelent meg, s akkor páratlan kelendőségnek örvendett, amennyiben két év alatt e munkájából 1800 példány kelt el. Továbbá számos iskolai kézikönyvvel gyarapította irodalmunkat, milyenek a Népszerű égrajz. Astronomia popularis (Pápán, 1838); A német nyelvtan paradigmái (Pápán, 1838); Gyöngyök a német költészetből (Pápán, 1839); Elemi ismeretek a természettudományból, alsóbb iskolák számára (Pápán, 1839); Elemi számtudomány az alsóbb iskolák számára (Pápán, 1839); A tiszta mértan elemei (Pápán, 1841); Kis természettan (Pápán, 1844). Ezeken kívül több folyóiratba írt értekezéseket, u. m. a Tudományos Gyűjteménybe, Tudománytárba, Athenaeumba, valamint naptárakba stb. Irodalmi munkássága elismeréseül a magyar tudományos Akadémia 1838-ban lev., 1840-ben pedig rendes tagjául választotta. A tanári pályán Tarczy 50 éven át mindvégig ernyedetlenül működvén, 1880-ik évi november 5-dikén félszázados jubilaeumát ülte meg, megható ünnepélyességgel, mely alkalomra (ő Felsége kir. tanácsosi czímmel díszítette fel). Néhány hónappal utóbb Bécsben 1881-ik évi márcz. 20-dikán elhunyt. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár