1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

szépíró:

Bártfay László Batsányi János Berzsenyi Dániel Buczy Emil Csató Pál Döme Károly Egyed Antal Frankenburg Adolf Gelei József Gorove László Guzmics Izidor Horváth Zsigmond Kölcsey Ferenc Kazinczy Ferenc Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kovács Pál Mednyánszky Alajos Pázmándi Horváth Endre Petrichevich Horváth Lázár Pompéry János Rudics József Szemere Miklós Szenvey József Tárkányi Béla József Tóth Kálmán Teleki Ferenc Vachott Sándor

Kovács Pál

Kovács Pál 1808. júl. 1-én született Dégen, Veszprém-megyében, hol atyja Ferencz, előbb győri mérnök, gr. Festetics Antal jószágigazgatója volt. E derék atya, akit már kilencz éves korában elvesztett, maga is kedvelte, sőt művelte a magyar irodalmat, Kazinczyval s Csokonaival barátságos levelezésben állott s Péczely Mindenes Gyűjteményének dolgozótársa volt. A tehetséges fiú a pápai ev. ref. collegiumban kezdé tanulói pályáját, innen a pesti egyetemre ment. Itt mint orvosnövendék csakhamar megismerkedett az írói körökkel s kísérletet tett az irodalmi pályán. 1824-ben írta „Egy füst alatt két lakodalom” czímű első vígjátékát, amely azonban se színpadra nem került, se nyomtatásban meg nem jelent. Tulajdonképp 1828-ban kezdődik irói pályája, egy önállóan megjelent bohózattal (Karácson éjjele vagy a köszöntő versek. Névnapi tréfa 1 felv. Buda, 1828.). Ezt követte számos kisebb színmű és beszély: A klavirmester. Vígj. 1 felv. (Urania, 1828); Magának akart, másnak kért. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1829.); Mindennek van haszna. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1829.); Öreg kérők. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1830); Melyik a sok közül. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1830.) Farkas van a verésiben. Vígj. 1 felv. (Koszorú, 1831.) Az álkirály. Vígj. 1 felv. (Aurora, 1832). E vígjátékok némelyike elő is adatott. Mint beszélyíró is termékeny volt, 1834-ig a következő beszélyei jelentek meg: Kicsinyből mi lesz? (Koszorú, 1828.); A szökés. (Koszorú, 1829.); Nem az volt, kit gondoltam. (Aurora, 1830.); Viz-kereszt. (Aurora, 1831.); Mindenütt jó, de legjobb otthon. (Nefelejts, 1832.); A lúdczomb. (Aurora, 1833.); Jaj be jópofa vagyok én. (Aurora, 1833.); Fehér czipók. (Nefelejts, 1833). Költeményeket is írt ez időtájt — bár kevesebb szerencsével — az Urania, Nefelejts és Aurora zsebkönyvekbe, s a Koszorú és Társalkodó folyóiratokba. 1833-ban orvos-tudori oklevelet nyert, magyar nyelven irván tudori értekezését: A növendék nőnem. (Pest, 1833.). Ezután beutazta Németország egy részét. Berlinben több időt töltött s megismerkedett Hahnemannal. Útjából megtérve 1835-ben Győrött települt meg, hol a Pestre átköltözött jeles homeopatha Bakody helyét foglalván el, csakhamar keresett orvos lőn, s Győr megye tiszteleti főorvosává neveztetett ki. Orvosi elfoglaltsága miatt sem hagyott fel a szépirodalommal, s különösen 1846-ig legtermékenyebb beszély- és színműíróink közé tartozott. Ez időszakban írt színművei a következők: A zsivány. Vígj. 1 felv. (1833); A féltés gyötrelmei. Vígj. 3 felv. (1835); A koldusleány. Dráma 4 felv. (1834); A kiadó lak. Vígj. 1 felv. (Emlény, 1839.); Az általános örökös. Vígj. 1 felv. (Emlény, 1840.); Egyetlen leány. Vígj. 4 felv. (Emlény, 1841.); A művész álma. Dráma 5 felv. (Színműtár. Szerk. Nagy Ignácz. III. köt. 8. füz., 1843.); Nemesek hadnagya. Népszínmű 5 felv. (1844); A nyomor iskolája. Dráma 5 felv. (1845). Beszélyei még számosabbak: Hivatlan orvos. (Regélő, 1834.); Ki hitte volna. (Aurora, 1834.); Veszedelmes újítás. (Rajzolatok, 1835.); Három az igazság. (Társalkodó, 1835.); Mennyi a ház, annyi a szokás. (Aurora, 1835.);_ Húshagyó kedd. (Aurora, 1836.); A polgárleány. (Aurora, 1836.); Éjjeli rémalak. (Társalkodó, 1836.); Nagybácsi és nagynéni. (Athenaeum, 1837.); Román és nem román. (Aurora, 1837.); Mindennek van ideje. (Athenaeum, 1837.); A vasúti részvények (Emlény, 1839.); A hideg viz mindent meggyógyít. (Budapésti árvízkönyv, 1839.); A gyermek szerelme. (Regélő, 1842.); A növendék. (Nemzeti Almanach, 1842.); A víg czimborák. (Magyar Életképek, 1843.); Költő és színpad. (Regélő, 1843.); A nőkebel bosszúja. (Nemzeti Almanach, 1843.); Első betegem. (Pesti Divatlap, 1844.); Igen és nem. (Életképek, 1845.); Kandi nő. (Pesti Divatlap, 1845). Mind e színművek és beszélyek — némi válogatással s még meg nem jelentekkel pótolva — összegyűjtve is megjelentek 1833–1846: Thalia. Eredeti színdarabok gyűjteménye. I. köt. Pest, 1833., II. köt. Pest, 1834., III. köt. Győr, 1837.; Kovács Pál munkái. I—Il. Köt.: Beszélyfüzér. (Pápa, 1841.), III. köt.: Eredeti színművek. (Győr, 1846.), 1V. Köt.: Beszélyfüzér. (Győr, 1846.). A kiváló tehetségű és nagy munkásságú írót az Akadémia már 1833-ban lev. tagjává választotta, ugyanazt tette a Kisfaludy-társaság is 1838-ban. De Kovács Pál nemcsak az irodalomban töltötte be helyét, hanem a társadalomban is. Mint keresett orvos, kedvelt író s lelkes hazafi nagy népszerűségnek örvendett Győrben, s igen jótékonyan hatott a magyar nemzetség erősítésére és fejlesztésére. Győr megye az ő sürgetésére vette pártfogásába a magyar színészeket s később is az ötvenes években a város polgárai részben az ő közbenjárására támogatták a magyar színtársulatokat. 1846-ban egy kereskedelmi és irodalmi lapot alapított és szerkesztett „Hazánk” czím alatt, amely nagy hatással szolgálta azon a vidéken a nemzeti ügyet, s amelynek Petőfi is dolgozótársa volt, és számos költeménnyel és útirajzzal gazdagította. 1846-ban — s kivált a forradalom után — kevesebbet írt ugyan Kovács Pál, de egész haláláig nem tette le a tollát. Majdnem hatvan évig volt buzgó munkása a magyar szépirodalomnak; 1877-ben ünnepelte Győr városa félszázados írói jubileumát, melyben részt vettek a fővárosi irodalmi testületek is. Maga egy vidám versben fejezte ki ez ünnepen érzelmeit: Arany lakodalom. (Győri Közlöny és Főv. Lapok, 1877.) Mint férj s hat gyermek atyja, boldog családi életet élt, azonban igen szeretett Ödön fiának halála — ki már szépreményű orvos volt — mélyen megszomorította. Ez idő tájra esnek kevésbé munkás évei. Azonban erőt vett szomorúságán s végperczeiig betegeinek s a közügyeknek élt. Meghalt 1886. aug. 13-án, mint az Akademia és Kisfaludy-társaság legrégibb s utolsó képviselője azon írói csoportozatnak, amelyet Aurora-körnek nevezett el irodalomtörténetünk. Kovács Pál leginkább mint beszélyíró tűnt ki. Kisfaludy és Fáy nyomain indult, kik részint komikai, részint humoros beszélyeikben a magyar középosztályok házi és társadalmi életét kezdették rajzolgatni. Komikuma és humora nem mélyebbre ható, de kellemes és derült s nem hiányzik bennük bizonyos magyar íz. A harminczas években írt beszélyei a legsikerültebbek, később némi modorosságot és erőltetést érezhetni rajtuk. A drámai pályán kevésbé volt szerencsés, a beszélyíró előnyei, a vonzó subjectivitas és az elbeszélés elmés élénksége itt nemigen érvényesülhettek, s a drámai lelemény és technika tekintetében soha sem tudott magasabb fokra emelkedni. Azonban egész pályája a magyar szépirodalom jelesebb bajnokai közé emelték őt, és sikerültebb beszélyei máig sem vesztették el vonzerejüket. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár