1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

szépíró:

Bártfay László Batsányi János Berzsenyi Dániel Buczy Emil Csató Pál Döme Károly Egyed Antal Frankenburg Adolf Gelei József Gorove László Guzmics Izidor Horváth Zsigmond Kölcsey Ferenc Kazinczy Ferenc Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kovács Pál Mednyánszky Alajos Pázmándi Horváth Endre Petrichevich Horváth Lázár Pompéry János Rudics József Szemere Miklós Szenvey József Tárkányi Béla József Tóth Kálmán Teleki Ferenc Vachott Sándor

Kisfaludy Sándor

Kisfaludy Sándor született Sümegen, Szala (Zala) vármegyében, sept. 27-dikén 1772-ben, iskoláit Győrött és Pozsonyban végezte, s húsz éves korában huszár kadét lett. 1793-ben mint hadnagy a m. kir. testőr-sereghez, innen Esterházy Antal herceg halála után ismét garnison-ezredbe tétetett által. 1796-ban Olaszországban a francziák elleni küzdött, Milano mellett fogságba esett, melyből 1797-ben kiszabadulván, Wallis Olivér gyalog sorezredébe lépett, hol majdan főhadnagy, 1799-ben a rajnai hadtesttel számos ütközetekben vett részt. 1800-ban elhagyván a katonaságot, hazajött, megházasodott, s megkezdődött 1801-ki felléptével egyike a magyar irodalom legragyogóbb pályáinak, melyet egész haláláig – ez october 28-kán 1844-ben ragadta el – kevés szünetekkel folytatott, miután időközben, t. i. 1809-ben Szala részéről, a felkelő nemesség soraiban mint alezredes s a Nádor-Főkapitány mellett segédképpen, még egyszer katonáskodott. Munkái: 1. Himfy Szerelmei (I–II. köt. Buda, 1801–7); 2. Regék a magyar előidőből (Buda, 1808., másodszor u. ott 1818); 3. Hazafiúi szózat a m. nemességhez (1809); 4. Hunyadi János (Buda, 1816); 5. Eredeti magyar játékszín (2 köt. u. ott 1825–6); 6. Gyula szerelme (u. ott. 1825); 7. Regék s apróbb versek az Aurora, Árvízkönyv, Aradi Vészlapok stb. köteteiben 1822–1844-ig); 8. Kisfaludy Sándor Minden Munkái (8 köt. Pest, 1833–8.). Kisfaludy Sándor tagja volt azon biztosságnak, mely 1828-ban Pesten a m. academia alaprajzát dolgozta ki, 1830-ban nov. 17-dikén rendes tagjául neveztetett ki a nyelvtudományi osztálynak, 1835-ben tiszteleti tag, 1842-ben a Kisfaludy-Társaság tagjává választatott. Kéziratai közt az 1809-ki nemesi fölkelés története is feltaláltatik. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár