1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

szépíró:

Bártfay László Batsányi János Berzsenyi Dániel Buczy Emil Csató Pál Döme Károly Egyed Antal Frankenburg Adolf Gelei József Gorove László Guzmics Izidor Horváth Zsigmond Kölcsey Ferenc Kazinczy Ferenc Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kovács Pál Mednyánszky Alajos Pázmándi Horváth Endre Petrichevich Horváth Lázár Pompéry János Rudics József Szemere Miklós Szenvey József Tárkányi Béla József Tóth Kálmán Teleki Ferenc Vachott Sándor

Kisfaludy Károly

Kisfaludy Károly Téten, Győr vármegyében született 1790-ben martius 19-én, nemes szüléktől. A győri iskolákat 1804-ben hagyta el, Eszterházy herczeg ezredébe állott, s a következő évben az olasz, I809-ben a németországi háborúban veve részt. A honát elhagyó tizennégy esztendős gyermek Himfyn kívül nem ismert poetai művet, de ez maga is elég hathatós volt a benne szunnyadó erőket felébreszteni. Énekei már az olasz földön gyűltek füzetekbe, a drámai musa Németországban hódította meg. Így támadtak ´A tatárok Magyarországban´ (kiadta Pesten 1819-ben), így ´Záh és Brutus´ szomorú játékai. 1810-ben a húsz éves főhadnagy elhagyta a katonaságot, s egy időt déli Németországban és Schweizban, utóbb esztendőket Bécsben töltött, hol Körnerrel, a német Zrínyi írójával barátságos viszonyokban élt. I817-ben a hazába visszatérvén, előbb Posonban, azután állandó lakhelyet Pesten véve. Itt megjelenvén a fejérvári, akkor több jó tagokkal dicsekedő színjátszó társaság, a ´Tatárok´ (Szomorújáték, Budán 1819-ben) után a ´Stibor´ (dráma, Pesten 1820-ban), ´Szécsi Mária´ (dráma, Pesten 1820-ban), ´Kemény Simon´ (dráma, Pesten 1820-ban) és ´Irene´ (Szomorújáték, Pesten 1820-ban) drámái rendre feltűntek a város nagy játékszínén, s tapsok között ugyan, de még nagyobbak közt vígjátékai: ´A kérők´ (vígjáték, Pesten 1820-ban), ´A pártütők´ (vígjáték, 1820-ban), ´Mikor pattant, nem hittem volna´ (vígjáték, 1820-ban). A darabokat a publicum nyomtatásban kapva kapta. De méltóbb díszben állott elő 1822-ben az Auróra almanachjával, mely folyt 1831-ig. Itt ő egészen más, előbbeni irányától különböző ösvényen jelene meg, azon t. i., melyen a művészségértői helyben hagyását is megérdemlé. Ezen időszak óta számosan készültek versei, drámái s elbeszélései, melyek nagyobb részt zsebkönyvében, több a Szépliteraturai Ajándékban és Koszorúban, az Élet és Literaturában s Muzarionban, Minervában, s a magyar poezis kézikönyvében láttanak világosságot. 1829-ben fogott egyik régi kedves ideája létesítéséhez: Csák Máté históriai tragédiájához, de ennek elvégzésétől eltiltá a halál — mely éppen midőn a Jelenkor és Társalkodó folyó lapokat hirdette volt ki, s a magyar tudós társaság Igazgató tanácsa Posonban Nov. 17-dikén 1830-ban tartott alkotó ülésében, a nyelvtudományi osztályban helybeli első rendes taggá nevezte — azon hónap 21-dikén érte tüdősorvadásból. Minden munkáit tíz kötetben több, evégre szövetkezett barátai adják, Toldy Ferencz által szerkeztetve. Mostanig hat kötet kész. 
  Schedel Ferencz 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár