1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

szépíró:

Bártfay László Batsányi János Berzsenyi Dániel Buczy Emil Csató Pál Döme Károly Egyed Antal Frankenburg Adolf Gelei József Gorove László Guzmics Izidor Horváth Zsigmond Kölcsey Ferenc Kazinczy Ferenc Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kovács Pál Mednyánszky Alajos Pázmándi Horváth Endre Petrichevich Horváth Lázár Pompéry János Rudics József Szemere Miklós Szenvey József Tárkányi Béla József Tóth Kálmán Teleki Ferenc Vachott Sándor

Egyed Antal

Egyed Antal Székesfehérvárott született 1779. június 13-án. Itt végezte a gymnasiumi, Pécsett a bölcsészeti tanfolyamot. Ugyanitt 1801-ben a papnöveldébe lépett. 1803-ban káplán volt Duna-Földvárott; 1804—5-ben Bükösdön, Baranyában; 1806-ban Bátaszéken és Závodon. 1807-ben Pécsett szentszéki s egyszersmind Petheő Józsefnek, a püspöki megye kormányzójának titoknoka volt. 1808-ban Kocsolán, Tolna vármegyében plebános, innen 1813-ban Bonyhádra, majd 1822-ben Paksra tétetett át, végre 1839-ben a duna-földvári plebániát nyerte el. Pakson helyettes, Földvártt valóságos alesperessé lett, 1832-ben koppánmonostori apáttá neveztetett ki. Akademiai taggá 1833. november 15-én választatott. Nyomtatásban megjelent munkái, több alkalmi versen és beszéden kívül: 1) P. Ovidius Naso keservei. Sz. Fehérvár, 1826. 2) Elegiák levelekben. Pest, 1831. 3) Egyházi hymnusok a római breviariumból. Pest, 1835. 4) Megváltó. Kisfaludy-versnemben. Esztergom, 1836. Második kiadás, Pest, 1857. 5) P. Ovidius Naso levelei vagy pontusi elegia. Pest, 1839. 6) Kis énekes könyv híveim számára. Sz. Fehérvár, 1838. (Több kiadás.) 7) Albius Tibullus elegia. Buda, 1845. (Az Akademia kiadása.) 8) Eredeti elegiák. Pest, 1848. 9) Átváltozások P. Ovidius Nasotól. Pest, 1851. 10) Dunaföldvári vöfélyek küszöntése. 11) Bonyhád, Paks és Duna-Földvár leírása (a Tudományos Gyűjteményben.) Kéziratban: 1) Délesti isteni szolgálat. 2) Alapvonalai a keresztyén-kath. vallástudománynak. Mindkettő az Akademia kézirattárában. 3) Az egyedül idvezítő vallás. Levelekben: 4) Egyházi történetek Michl után. 5) Tolna vármegyének bő leirása. 6) P. Ovidius Naso: A szerelem mestersége. 7) A szerelem gyógyszere. Az Akademia kézirattárában. Felhíva, hogy 1861, 1862-ben netalán készült munkáiról értesítse a jelen almanach szerkesztőjét, 1862. június 28-án válaszolá: »1861-ben Dávid minden zsoltárait hymnusokba öltve bevégeztem. Megyém jóváhagyását megkaptam. Juliusban tavaly a Sz. István társulatnak felajánlottam, de mindeddig, hogy elfogadtatik-e, nem-e, bizonyost felőle nem hallottam. A napokban szándékom Pestre rándulni, és róla intézkedni. Most Tóbot kezdettem versekbe szedni, de a 84 éves költésznek tüze langyúl s csak lassan halad a munkálat. Bevégezhetem-e, nem tudom." Nem végezhette be, mert néhány héttel később, augustusz 27-én gyilkos kéznek áldozatul esett. Az irodalomnak, míg élt, hű bajnoka. Halála utánra is gondoskodott az ügyről, ezer ötven forintot hagyományozva az Akademiának. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár