1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

sz��p��r��:

Bártfay László Batsányi János Berzsenyi Dániel Buczy Emil Csató Pál Döme Károly Egyed Antal Frankenburg Adolf Gelei József Gorove László Guzmics Izidor Horváth Zsigmond Kölcsey Ferenc Kazinczy Ferenc Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kovács Pál Mednyánszky Alajos Pázmándi Horváth Endre Petrichevich Horváth Lázár Pompéry János Rudics József Szemere Miklós Szenvey József Tárkányi Béla József Tóth Kálmán Teleki Ferenc Vachott Sándor

Vachott Sándor

Vachott Sándor 1818 november 17-én született Gyöngyösön, hol a katholikus gymnasiumban vette első oktatását. Innen Eperjesre ment az evangelikus lyceumban tanulmányait folytatni. Első költői kísérletei ez időszakra esnek. 1838-ban, midőn Nógrádban törvénygyakornok volt, megjelenvén az Athenaeumban nehány verse, rövid idő múlva jelesebb lyrikusaink közt fénylett neve, s a Kisfaludy-társaság őt 1842. januarius 22-én, az Akademia 1843. october 7-én tagjául választá. Költeményeit 1845-ben szedte össze s adta ki Pesten ily czím, alatt : „Vachott Sándor versei". Ezeket követte 1847-ben „Báthori Erzsébet, történeti beszély két énekben". 1848-ban a magyar kormánynál hivatalt vállalván, 1849 végén rédei birtokára vonult, s itt csendesen élt családjának s az irodalomnak; de forradalmi czélzatok gyanújába vétetvén, 1853-ban elzáratott. A fogságban kedélybetegségbe esett, melynek 1861. aprilis 9-én halál vetett véget. Testvére, Imre 1856-ban Sándor „Összes költeményeit" bocsátotta közre, s Tóth Lörincz a Kisfaludy-társaság 1861-diki közülésében gyászbeszéddel üllötte meg emlékét. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár