1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

sz��p��r��:

Bártfay László Batsányi János Berzsenyi Dániel Buczy Emil Csató Pál Döme Károly Egyed Antal Frankenburg Adolf Gelei József Gorove László Guzmics Izidor Horváth Zsigmond Kölcsey Ferenc Kazinczy Ferenc Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kovács Pál Mednyánszky Alajos Pázmándi Horváth Endre Petrichevich Horváth Lázár Pompéry János Rudics József Szemere Miklós Szenvey József Tárkányi Béla József Tóth Kálmán Teleki Ferenc Vachott Sándor

Petrichevich Horváth Lázár

Petrichevich Horváth Lázár született 1807-ben maj. 17-dikén Kolozsvárott, hol iskolai tanulmányait végezvén, a királyi táblánál gyakornokoskodott Marosvásárhelyt, majd – 1830-ban – fogalmazóvá neveztetett ki az erdélyi kormányszéknél. 1834-ben, mint az alkotmányos ellenzék elvbarátja, lemondott hivataláról, s ezentúl kirekesztőleg a szépművészeteknek s a társas köröknek élt, előbb Kolozsvárott majd Pesten, hová 1836-ban lakását áttette. Első nagyobb művét – Az elbujdosott, vagy egy tél a fővárosban (eredeti román – románc — Kolozsvár, 1836) – többrendbeli szépirodalmi, művészeti és criticai dolgozatok követték, kivált a Társalkodóban és Athenaeumban. 1841–2-ben öszves munkáinak kiadását (köztök Byron életrajza és számosabb költeményei; Kaleidoskop, az erdélyi társaskörök mindenoldalú ismertetése sat.) indította meg. 1843-ban a Honderű szerkesztését vette át, melyet éles viszályban divatlap-társaival változó szerencsével folytatott 1848-ig. Ezen év viharai a Honderűt is, a Morgenröthét is – amannak német pendantját — elsodorták. Ekkor a Szentföldre vándorolt; meglátogatta Egyiptomot, Maltát s alsó Olaszországot, név szerint Nápolyt és Rómát, hol hosszasabb ideig múlatozott, s honnan 1850-ben érkezett vissza Pestre. Az Akademia által még 1844-ben december 24-dikén választatott levelező tagul; meghalt Bécsben februarius 5-dikén 1851-ben. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár