1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

szépíró:

Bártfay László Batsányi János Berzsenyi Dániel Buczy Emil Csató Pál Döme Károly Egyed Antal Frankenburg Adolf Gelei József Gorove László Guzmics Izidor Horváth Zsigmond Kölcsey Ferenc Kazinczy Ferenc Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kovács Pál Mednyánszky Alajos Pázmándi Horváth Endre Petrichevich Horváth Lázár Pompéry János Rudics József Szemere Miklós Szenvey József Tárkányi Béla József Tóth Kálmán Teleki Ferenc Vachott Sándor

Pázmándi Horváth Endre

Pázmándi Horváth Endre született Pázmándon, Győr vármegyében, nov. 25-dikén 1778-ban. Tanulmányait Győrött kezdte, hol Fabchich vezetése alatt lépett a költői pályára, folytatta Komáromban; a philosophiai cursust Posonyban és 1797-ben Heinrichauban, Felső-Sziléziában a cisterciták rendében végezte, de ezt esztendő múlva elhagyván, a győri nevendékházba lépett. 1801-ben felszenteltetett. Miután Széplakon, Szergényben (Sopronban) és Győrött öt évig káplánkodott, 1806-ban téti, 1829-ben pázmándi plebános, 1835-ben alesperes lett. Némi alkalmi versek közrebocsátása után (1805–9) először Zircz emlékezete (Buda, 1814) költeményével vonta magára a literatura barátai figyelmét, mely után Árpád nagy eposához fogott, azt 1830-ban be is végezte (Pest, 1831), s vele az academia 1831-ki nagyjutalmát nyerte el. Időközben belőle néhány töredéket közlött az Aurora 1822., 26., 28-ki s az Urania 1828-ki folyamaiban; és két kisebb hőskölteményt: Gritti Lajos (Aurora, 1821) s a Sziszeki győzedelem (Aurora, 1827). Azonkívül két heroidet: Török Bálint, hitveséhez (Aurora, 1824), Borbély Helena, férjének Békesi Istvánnak (Aurora, 1825), dalokat, epistolákat birunk tőle, mik Pesten (1832) Kisebb költemények czím alatt összegyűjtve jelentek meg. A magyar tudós Társaság igazgatósága 1830-ban nov. 17-dikén a nyelvtudományi osztályba vidéki harmadik rendes tagul nevezte ki, míg Kisfaludy Sándor kiléptével, s majd Kölcsey Ferencz halálával, 1838-ban ennek helyébe és fizetésébe lépe. Prosai darabjai közül Simai Kristóf emléke az Évkönyvek III. kötetében látott napvilágot, Theodul estvéi fordítása pedig még 1819-ben Budán. Halála martius 7-dikén 1839-ben következett be. Kéziratban maradt tőle: Bathori Zsigmond erdélyi fejedelem élete. Könyveit, pázmándi magányát (mostohaanyja halála után) s némely apróbb activumait a m. t. Társaságra hagyta. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár