1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

szépíró:

Bártfay László Batsányi János Berzsenyi Dániel Buczy Emil Csató Pál Döme Károly Egyed Antal Frankenburg Adolf Gelei József Gorove László Guzmics Izidor Horváth Zsigmond Kölcsey Ferenc Kazinczy Ferenc Kis János Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándor Kovács Pál Mednyánszky Alajos Pázmándi Horváth Endre Petrichevich Horváth Lázár Pompéry János Rudics József Szemere Miklós Szenvey József Tárkányi Béla József Tóth Kálmán Teleki Ferenc Vachott Sándor

Batsányi János

Batsányi János született 1763-ban májusban 11-dikén Tapolczán, Szala (Zala) vármegyében; iskoláit Veszprémben, Sopronban és Pesten járta, hol Horányi Elek ajánlására báró Orczy Lőrincz generális István fia mellett tanítóskodott, s már ekkor jelent meg hazafiúi buzgóságának első gyümölcse: 1. A magyaroknak vitézsége régiek példáival meg-világositva (Pest, 1785). Ugyanez évben Orczy pártolására Kassán a kamarai igazgatóságnál hivatalt nyert; ott Barótival és Kazinczyval a kassai magyar társaságot alkotá, mely a Batsányi által szerkesztett 2. Magyar Museumban (Kassa és Pest, 1788–92) rakta le munkálkodásai gyümölcseit. Egy szabadon zengő versezete miatt 1793-ban tisztségéből kitétetvén, gróf Forgács Miklósnál vállalt titoknokságot; 1794-ben pedig Martinovics dolgaiba keveredvén, 1796-ig a spielbergi tömlöczöket ülte. Innen kiszabadulván, a Magyar Minerva czímű irodalmi gyűjteményhez járult 3. Ányos Pál munkái kiadásával (Bécs, 1798). Időközben a bécsi bankóhivatalban alkalmazást nyervén, 1805-ben a directoriumnál fogalmazóvá lett, s Baumberg Gabriélával, ki akkor Bécsben mint német költésznő alkalmas hírben állott, összekelt; mely házasság azonban nem csak meddő maradt, hanem mind a két félre nézve a nem szerencsések közé tartozott. 1809-ben, midőn a francziák Bécset elfoglalták, Batsányi vállalta magára Napoleonnak a magyar nemzethez intézett proclamatiója fordítását, minek következtén Párisba vonulni kénytelenült, honnan a párisi béke után kiadatván, Linczbe száműzetett, de azon engedelemmel, hogy franczia kegypénzét holta napjáig vonhassa. Ott ismét folytatá irodalmi foglalatosságait, s megjelentek tőle: 4. A magyar tudósokhoz. I. Faludi Ferentz s több más magyar költők kiadásáról. II. A nemzeti nyelvről s poezisről és a mai nyelvrontók törekedéseiről (Pest, 1821), 5. Versek a Szépliteraturai Ajándékban; 6. Faludi Ferencz versei (Pest, 1824); 7. Bacsányi János versei (1. köt. Pest, 1827); 8. Bacsányi János poetai munkái (2. megbőv. kiad. Buda, 1835). Az academia őt 1843-ban, miután élte nyolczvanadik évét üllötte, levelező tagsággal tisztelte meg. Meghalt 1845-ben május 12-dikén. Tetemei a linczi temetőben nyugosznak. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár