1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

művészettörténész:

Henszlmann Imre Ipolyi Arnold Rómer Flóris

Rómer Flóris

Rómer Flóris 1815-ben apr. 12-dikén született Pozsonyban, jómódú polgári szülőktől. Eleinte világi papságra készült, de később a tanári pálya ragadta meg oly varázzsal, hogy már tizenöt éves korában belépett a Szent Benedek-rendbe. Mint pannonhalmi papnövendék bécsi, később pedig pesti és pozsonyi magyar és német lapokba kezdett dolgozni s czikkeit a németországi lapok is átvették. Ekkor készíté Magyarország egyházi régi térképét, valamint több, a Tudománytárban megjelent czikkeit. A bölcselettudori szigorlatokat letevén, a győri főiskola alsóbb osztályainak tanára lett, s ekkor a festészet iránt ébredt föl szenvedélye. Három év múlva a szerzet növendékei mellett mint természettanár működött s szenvedélyesen foglalkozott a vegytannal és fűvészettel. Megürülvén a természettani szék Pozsonyban, szülővárosába került tanárnak. Itt tanulta Tóth Ezekiel és később a nagyérdemű Petényi Salamon János természettudós barátaitól az állatok kitömését. Ugyanekkor alapítá a pozsonyi füvészkertet. A legutolsó pozsonyi országgyűlés alatt József nádor fiát, József főherczeget oktatta a természettudományokra. A forradalomban kardot kötött s a magyar honvédsereg utászkaránál mint kapitány szolgálta végig a szabadságharczot. A küzdelem lezajlása után foglyul esett s a josephstadti várban szenvedett 1854-ig. Kiszabadulása után a bakonybéli apátság magányába vonult vissza s a Bakonyt kezdé földtani szempontból kutatni. Azután részint Pozsonyban, részint a horvátországi Varasd vidékén folytatta kutatásait; majd 1857-ben visszatért Győrbe, honnan Kőszegre rendeltetett tanárnak. De itt csak az iskolai év végéig maradt s ismét visszahelyezték Győrbe. Ekkor kezdé alapjait megvetni az elsőrangúvá fejlődött győrvidéki múzeumnak. Itt írta A Bakony czímű terjedelmes munkáját s élénken foglalkozott a régészet művelésével is. Számos kisebb-nagyobb régészeti munka jelent meg tőle a különböző szaklapokban, különösen midőn Budapestre tette át lakását, hol mint a magy. nemz. múzeum régiségtárának első őre a Régészeti Kalauzt is szerkesztette, továbbá szakértőleg rendezte a római régiségekben rendkívül gazdag gyűjteményt, s összegyűjté, megfejté és kiadá a római feliratokat. Nagyobb munkái a Győri történelmi és régészeti füzetek (1–4. köt. Pest, 1865); Műrégészeti Kalauz, különös tekintettel Magyarországra (Pest, 1866); Árpád és móriczhidai, szent Jakabról czímzett prépostság története (Pest, 1869); Magyarország földirati tekintetben a középkorban stb. Az ő fáradozásainak volt köszönhető, hogy 1876 őszén a nemzetközi ősrégészeti congressus Budapesten gyűlt össze. Rendkívüli érdemeit nemcsak a hazában, hanem a külföldön is méltányolták. Az Akadémia 1860-ban levelező s 1871-ben rendes taggá választotta. A krakkói Akadémiának, a Vas megyei régészeti, a dél-magyarországi történelmi és régészeti, a Békés megyei régészeti és művelődéstörténelmi, a felső-magyarországi múzeumegylet tiszteleti, a történelmi társulat választmányi, a magyarországi műemlékek bizottsági, a kir. m. természettudományi, a földtani, az erdélyi szász történelmi, a svéd régészeti, a bécsi és berlini archaeologiai és anthropologiai, természeti és geologiai társulatok rendes, a koppenhágai régészeti társulatnak tiszteleti, a nürnbergi germán múzeum tudományos igazgató tanácsának, a hannoveri pecséttani, a karinthiai és palermói történelmi, a kurlandi irodalmi és szépművészeti, valamint a dél-oroszországi természettani és gazdasági társulat kül, a bécsi cs. és kir. mű- és iparmúzeumok és az építészeti s történelmi műemlékek fenntartására ügyelő bizottság, az Instituto di Correspondenza Archaeol., továbbá a római, valamint a párisi archaeologiai és anthropologiai társulatok levelező tagja volt. Fölfedezvén Gömör megye Jánosi községében az ottani Árpád-kori templomot s azt tudományos leírásban is ismertetvén, nemsokára a jánosi czímzetes apátságot nyerte el. 1878-ban a nagyváradi káptalannál megüresedett irodalmi stallum adományoztatott neki. Nagyváradon élte le utolsó éveit s itt is halt meg 1889-ben márczius 18-dikán. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár