1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

művészettörténész:

Henszlmann Imre Ipolyi Arnold Rómer Flóris

Henszlmann Imre

Henszlmann Imre 1813-ban okt. 13-dikán született Kassán, hol iskoláit kezdé, azután Eperjesen és Pozsonyban folytatta. Bécsben és Budapesten orvosi tudományokat is tanult, mikből később Paduában, 1837-ben tudori oklevelet nyert. Azonban az orvosi tanulmányok, melyekre annyi időt és szorgalmat fordított, nem elégítették ki vágyait. Csakhamar lemondott az először választott pályáról s más tanulmányok felé fordította figyelmét, t. i. a régiségtan és szépművészetek felé. Paduából beutazta egész Olaszországot s különösen soká időzött Velenczében és Rómában, hol leginkább az építészetet tanulmányozta. Hosszabb ideig tartózkodott Bécsben, melynek műcsarnokai és többszörös utazásai Németországban kedvező alkalmul szolgáltak neki ismeretei gyarapítására. A rajzoló művészetben, festészetben és szobrászatban gyakorlatilag is megkísérlé erejét. Miután Olaszországból hazaérkezve Budapesten letelepedett, itt egészen az irodalomnak s művészeti tanulmányainak szentelte idejét. 1841-ben jelent meg a következő önálló munkája: Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországon. 1846-ban a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban jelent meg egy kimerítő értekezése: A hellén drámáról, s még ugyanazon évben Kassa városának ó-német stylű templomai czímű munkája, nagy ívalakban, 12 szép rajzzal. E művekben s azonkívül számos hírlapi czikkben figyelmeztette Henszlmann a nemzetet arra, hogy mily kincsei vannak az országnak műemlékeiben s mily vétek azok elpusztítása vagy elhanyagolása. A gyakrabban fölmerült ilynemű vandalismusok ellen szót emelt az 1846-ban Kassán és Eperjesen megtartott magyar orvosok vándorgyűlésén, minek következtében a gyűlés folyamodást intézett az országgyűléshez, kérvén, hogy a még megmaradt régiségek rajza, ismertetése és fenntartása iránt intézkedjék. Hasonló figyelmeztetést intézett a vándorgyűlés az Akadémiához, melynek ülésein Henszlmann maga is ismételten felszólalt (Henszlmann Imre ugyanis 1841-ben választatott meg az Akadémia tagjává). Ekkor történtek hazánkban az első intézkedések a régiségek iránti kegyelet ébresztésére. 1847-ben az Erdélyi János által szerkesztett Szépirodalmi Szemle főmunkatársa volt, s a Csengery által szerkesztett Pesti Hirlapban is több jeles dolgozata jelent meg. Kiváló jelentősége van A művészet története czímű művének. A hazai viszonyok ismertetése czéljából 1843-ban német folyóiratot indított meg Vierteljahresschrift aus und für Ungarn czím alatt, melyből két kötet jelent meg Lipcsében. A forradalomban neki is jutott szerep, melyért öt hónapnyi fogságot szenvedett Bécsben, honnét kiszabadulván, Pesten folytatta kutatásait, de ezek oly irányúak voltak, hogy hatalmasabb segédeszközökre és pártfogásra volt szüksége. Így történt, hogy 1850-ben bizonytalan hosszabb időre külföldre költözött. Angliában folytatta tanulmányait, s 1856-ban jegyzéket bocsátott közre a brit építőmesterek intézetének fölfedezéséről, mely ott a legnagyobb elismerésre talált. Angliából Francziaországba ment s ott is folytatta tudományos kutatásait, s 1857. októberben a franczia közoktatási minisztérium elé terjesztette fentebb említett nagyfontosságú fölfedezését. Henszlmann nagy műve, mely hírnevét megállapította 1860-ban jelent meg franczia nyelven Párisban ily czím alatt: Théorie des proportions appliquées dans l´architexture depuis la XII. dynastie des rois Égyptiens jusqu´au XVI. sičcle. Lefordította Bloxann A középkori építészet Angliában czímű nagy munkáját német nyelvre, mely még 1847-ben jelent meg Lipcsében. Magyarról németre fordította egyebek közt a magyarországi népnevelésről szerkesztett első törvényjavaslatot, mely 1844-ben jelent meg. Irodalmi munkásságáért 1843-ban a Kisfaludy-Társaság is tagjai sorába iktatta. Dolgozatai közül a legkiválóbbak: A csúcsíves stylus sajátságai, annak viszonya a politikához; Ásatások Székes-Fehérvárott (1864); A hegyi városok régiségei (1866); Az észak-francziaországi apátságok és székesegyházak (1865); A középkor építészete (1866); Pécs középkori emlékei (magyarul és németül, 1869. és 1870); A kalocsai érsek ásatásai (1873); Közép-Syria építészete (1881); Magyarország góth-stylű műemlékei (1880). Henszlmann Imre az 1869–1872. országgyűlésen képviselői mandatumot vállalt, melyet 1873-ban a budapesti tudományegyetemen az archaeologia tanszékével cserélt föl. Azóta kizárólag tanári hivatásának és kedvelt tanulmányainak élt. Hosszas betegség után hunyt el Budapesten 1888-ban decz. 5-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár