1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

zool��gus:

Kriesch János Tóth Sándor

Kriesch János

Kriesch János 1834-ben márcz. 29-dikén született Alsó-Ausztria Rheinthal nevű községében. Atyja állatorvos volt és a természettudományoknak kedvelője; ő ébresztette fiában az e tudományok iránt való előszeretetet s ő vezette be azok elemeibe. Atyja, bár néhány évvel későbben Ungvárra költözött, fiát Lengyel- és Csehországban, majd Bécsben iskoláztatta. Miután 1859-ben tanári oklevelet szerzett, még Giessenben foglalkozott egy ideig a zoologia egyes speciális kérdéseivel a már akkor is híres tudós, Leuckart vezetése mellett. Onnét visszatérve Ungvárra, az akkor szervezett állami főgymnasiumhoz tanárrá neveztetett ki. 1861-ben a budai gymnasiumhoz helyeztetett át. Ez időben írta meg az első rendszeres Álattant 1861-ben, melyet egy évvel későbben a Növénytan és ismét egy évre az Ásványtan követett, úgyhogy három év lefolyása alatt A természetrajz vezérfonala czímű tankönyvének mindhárom része megjelent. E munka azóta többször átdolgozva és bővítve számos kiadást ért el, és mint jó középiskolai tankönyv el van terjedve a legtöbb hazai tanintézetben. Rövid időre kiadta A természetrajz elemeit is, mely tankönyv eddig 19 kiadást ért meg. Munkásságának elismeréseül 1864-ben a József-műegyetemre neveztetett ki a természetrajz tanárává. Midőn az ásványtan és a növénytan önálló tanszéket nyert, ő maga már csak az állattannal foglalkozott. Ezen állásában bő alkalma nyílt önálló kutatásokra. Több tudományos munkája nyert jutalmat. A magyar Tud. Akadémia 1871-ben a Magas-Tátra zoologiai viszonyainak tanulmányozásával bízta meg, és az erre vonatkozó tanulmányait Állattani utazási jelentés czímén hozta nyilvánosságra; midőn a M. Tud. Akadémia levelező tagjává választotta, akadémiai székét A modern zoologia szempontjai és czéljai értekezésével foglalta el. A kir. magy. Természettudományi Társulat, melynek mindenkor buzgó tagja volt, a Nadályokról írt boncz- és élettani vizsgálatait pályadíjjal tüntette ki. Számos év óta alapító és választmányi tagja volt ezen társulatnak. A földművelési minisztérium megbízásából megírta az Okszerű méhészet kézikönyvét. Az országos méhészeti egyesület neki köszöni létezését és felvirágozását, számos éven át volt igazgató-alelnöke és a Méhészeti Lapok szerkesztője. Újabban elfogadta az országos halászati egyesület ügyeinek vezetését és a Halászati Lapok szerkesztését, miután már régebben hazánk halfaunájával foglalkozott, és Halaink és haltenyésztésünk czímű munkájával a Magy. Tud. Akadémia Vitéz-féle jutalmát nyerte el. Több külföldi méhészeti és halászati congressuson ő képviselte az illető egyesületeket és hazánkat, így az erfurti méhészeti, a berlini nemzetközi halászati congressuson is; számos kitüntetés érte ily alkalmakkor, melyek közül kiemelendő az, hogy ő a német-osztrák-magyar méhészeti szövetség vándorgyűléseinek állandó elnökévé választatott meg. Hazánk különböző folyóirataiban számos és érdekes értekezése jelent meg. Mint tanár odaadással és szeretettel tanított. Jóakarója volt tanítványainak ők viszont oly szeretettel és tisztelettel viseltettek jótevőjük irányában, mint az csak ritkán található. Midőn 1884-ben tanári működésének 26-ik éve betelt, nagy ünnepélyeket rendeztek akkori és volt tanítványai. A kir. József-műegyetem egyetemes osztályának kilencz évig volt dékánja, míg tanártársainak bizalma a műegyetem élére, a rektori székbe emelte; két éven át mint rektor működött. Munkaereje teljességében ragadta el a halál Budapesten 1888-ban október 21-dikén. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár