1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1871

Kenessey Albert Tóth Ágoston

megválasztva: 1872

Fabritius Károly Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró

megválasztva: 1873

Rudics József

megválasztva: 1874

Hegedűs Candid Lajos Horváth Ignácz

megválasztva: 1876

Deák Farkas

megválasztva: 1877

Beöthy Leó

megválasztva: 1878

Gyárfás István

Hegedűs Candid Lajos

Hegedűs Candid Lajos Sopron megyei régi magyar család ivadéka, született 1831-ben oct. 31-dikén Nagyváradon, hol atyja mint százados tartózkodott. A pesti egyetemen jogtudományi tanulmányokat végezett. 1851-ben lépett a közszolgálat terére. A pesti bíróságoknál öt éven át mint gyakornok és vizsgálóbíró működött. Már ezen időben kezdette meg munkásságát a jogtudományi irodalom térén. 1856-ban Bécsbe a cs. k. igazságügyminisztériumba rendeltetett, és a birodalmi törvénylapok szerkesztése bízatott rá. 1860-ban a visszaállított magyar udvari cancelláriánál mint fogalmazó alkalmaztatott; 1864-ben udvari titkár lett. 1864-ben a budai helytartótanácshoz tanácsossá neveztetett ki. 1867-ben a felelős kormány megalakulása után, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsosi állást nyert el, és azon fontos osztály vezetését vette át, a melynek köréhez a minisztérium kezelése alatt álló alapítványok, az országos műemlékek, a Nemzeti Múzeum, az országos képtár stb. tartoztak. A nemzet culturai érdekei iránti lelkesedéstől áthatva, egész erejét hivatalának szentelte. Azon nagy eredményekben, melyeket a közművelődés terén a kormány létesített, jelentékeny része volt. Az Akadémia 1874-ben választotta meg levelező tagjává. Székfoglaló értekezésének tárgyául Vajda-Hunyad monografiáját választotta, de hivatalos elfoglaltsága miatt a munkát be nem fejezhette. Meghalt 1883-ban jun. 13-dikán. Önállón megjelent munkái a kővetkezők: A földalatti tulajdon viszonyairól (1853); Az előleges biztosítási közegekről (1855). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár