1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1871

Kenessey Albert Tóth Ágoston

megválasztva: 1872

Fabritius Károly Ladányi Gedeon Nyáry Albert, báró

megválasztva: 1873

Rudics József

megválasztva: 1874

Hegedűs Candid Lajos Horváth Ignácz

megválasztva: 1876

Deák Farkas

megválasztva: 1877

Beöthy Leó

megválasztva: 1878

Gyárfás István

Nyáry Albert, báró

Báró Nyáry Antal koronaőr, és felső-kubinyi s nagyolaszi Kubinyi Jozéfa másodszülött fia, 1828. június 30-án született Bagonyán, Hont vármegyében. Az 1844—45. évben a bölcseleti tanfolyamot a pesti egyetemen hallgatta. Horvát István legkedvesebb tanítványai közé tartozott. Jogi tanulmányait 1845—1848 között ugyanazon egyetemen fejezte be. Mint egyetemi hallgató (1847-ik évben) „Szerbia bukása" czímű értekezését adta ki Vahot Imre Pesti Divatlapjában. Azon nyelvmívelő körhöz tartozott, melynek tagjai — közöttök Nyáry és Vasváry, mint vezérszónokok — a márcziusi napokban emlékezetes szerepet játszottak. A nemzeti nagy mozgalom napjaiban félbeszakítván tanulmányait, a Sándor-gyalogezredbe lépett, s 1849-ben mint főhadnagy Kossuth kormányzó mellett hadsegédi szolgálatot tett. Az üldözések őt később hazája elhagyására kényszeríték. Olaszországba menekült, és 1859-ben Garibaldi hadi vállalatában vett részt. Ez alatt olasz levéltárakban hazai történelmünket illető emlékek kutatására is irányozta figyelmét, egyszersmind a Crouy herczegeknek az Árpádoktól származása ügyében több munkát tett közzé. 1867. évben visszatért hazájába, és az ekkor alakult Történelmi társulat legelső választmányának tagjává választatott. A nevezett társulat közlönyében, a Századokban jelentek meg tanulmányai: „Esztei Beatrix, II. Endre király özvegye"; „Hippolyt esztergomi érsek Mátyáskori számadásai", utóbbi egy kultúrtörténelmileg feldolgozott ismertetés. Az Akadémia 1872. évben levelező tagjává választotta. A történelmi bizottság megbízásából Nagy Ivánnal együtt kiadta a „Magyar diplomatiai emlékek Mátyás király korából" c. művet négy kötetben, és az Archaeologiai Bizottság megbízásából több éven át — Henszlmann Imrével együtt — szerkesztette az „Archaeologiai Ertesítő"-t. Kiváló tevékenységet fejtett ki a heraldikai és genealogiai tudományok terén, és az e czélra alakult társulat közlönyét, a „Turul"-t Fejérpataky Lászlóval együtt szerkesztette. Főmunkája a „Heraldika vezérfonala", melynek megírását az Akadémia történelmi bizottsága bízta reá. Ezen munkára évek során át egész erejét fordította. Megjelenését már nem érhette meg. Néhány héttel előbb, 1886. január 1-én elragadta a halál. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár