1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Kalchbrenner Károly

Kalchbrenner Károly, egy evang. lelkész fia, Petőfalván, Sopron megyében született 1807. május 5-én. A gymnasiumot Selmeczen, Sopronban és Pozsonyban végezte, hittani tanulmányait pedig háromévi tanfolyamban a hallei egyetemen, honnan Budapestre jött s itt felavatása után atyjánál, az akkori pesti ev. lelkésznél, mint segédlelk. működött, de már 1832-ben megválasztotta lelkészének a szepesolaszi ev. egyház, hol az egyház terén haláláig működött. Hivatalos teendői mellett rajzolással és festészettel is foglalkozott. De miután gyakori szembaja miatt ezen foglalkozást abbahagyta, a kertészetnek s különösen a virágápolásnak szentelte szabadidejét. 1850-ben a vadontermő növények gyűjtéséhez s szárításához fogott, mégpedig oly kitartással, hogy már 1851-ben oly fajokat is talált a Drevenyik hegyen, melyek Wittkay és Hazslinszky figyelmét kikerülték. A legnevezetesebb lelete ezen hegyen a Carex pediformis volt, mely Hazslinszky általa hozzá meghatározás végett küldött phanerogámok közt, mint közép-európai nevezetesség ismertetett fel. Ezen idő óta gyűjtötte tömegesen nem csak a phanerogamokat, hanem Hazslinszky utasítása szerint a kryptogamokat is, mégpedig kezdetben csak Hazslinszky részére, későbben Rahenhorstnak (12000 példányt), önálló csere részére. További haladása czéljából összeköttetésbe lépett Fuckel, Fries és Bresadolával, valamint Cooke és Berkeleyvel is. Ezen összekötetésnél fogva görcsövi vizsgálat nélkül is annyira haladott a mycologiában, bogy tapasztalásaival nemcsak az irodalom terén léphetett fel, hanem könnyített Hazslinszky munkálkodásán is, ki kezdő mycologoktól, meghatározás végett küldött gomba-gyűjteményeik nagy részét őhozzá utasíthatta. Munkái, melyeknek nagy része az Akadémia kiadásában jelent meg, a következők: Abendandacht am Schlusse des Jahres 1843. gehalten in der evangelischen Kirche A. C. zu Wallendorf (kötött beszédben). Lőcse, 1843.; Abendandacht am Schlusse des Jahres 1844. (kötött beszédben). Kassa, 1844.; Adatok Szepes virányához. (M. Tud. Akad. Értesítő II. köt.); Jelentés Szepesmegyében 1863. évben tett természettudományi utazásról. (Természettud. Közlemények III. köt.); A szepesi gombák jegyzéke. I. és II. (Természettud. Közlemények III. és V. köt.); A szepesi moszatok jegyzéke. (U. o. IV. köt.); A Tátra sziklazuzadékairól. (Székfoglaló. Akad. Értesítő, 1866.); Notiz über die neue Polyporengattung „Boletinus". (Botanische Zeitung von Moth und de Bary. 1367. 23. szám); Magyarország hártyagombáinak válogatott képei. I. cones selectae Hymenomycetum Hungariae. Magyar és latin szöveggel. Négy füzetben. 40 színes képtáblával. (1873–1877.); A magyar gombászat fejlődéséről és jelen állapotáról. (1873.); Dorner József emléke. (1875.); Szibériai és délamerikai gombák. (1878.); Uj vagy kevésbbé ismert szömörcsögfélék. Phalloidei novi vel minus cogniti. (1883.); Uj vagy kevésbbé ismert has-gombák. (Gastromycetes novi vel minus cogniti) (1884.); Ezenkívül számos gombafajt írt le Rabenhorst „Fungi Europaei exsiccati" c. gyűjteményében és „Hedwigia" c. folyóiratában; gazdasági és növénytudományi czikkeket, népregéket stb. tett közzé a „Zipser Anzeiger" c. hetilap régibb folyamában. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár