1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Baintner János

Baintner János született 1815. évben Liptó-Ujvárott s Miskolczon, Rozsnyón és Lőcsén végezte alsóbb tanulmányait. A jogi és bölcsészeti tanfolyamot Pesten látogatta, hol 1838-ban ügyvéd, egy évvel később jogtudor lett. Miután több előkelő családnál mint jogi magántanár működött, 1841. évben herczeg Eszterházy uradalmi igazgatóságánál mint jogügyi előadó és titkár nyert alkalmazást. A pozsonyi jogakadémiánál, hová 1848-ban neveztetett ki tanárrá, eleinte statisztikát, utóbb polgári eljárást és magyar magánjogot tanított, és az intézet igazgatója lett, 1852-ben tanácsossá neveztetett a pozsonyi országos főtörvényszékhez, megtartván emellett igazgatói állását is. 1861. évben helytartó-tanácsos lett, de már a következő évben visszatért a tanári pályára a pesti egyetemre, ahol az osztrák jogot adta elő. Meghalt 1881-ben augusztus 14-dikén Puszta-Berkiben, 66 éves korában. A Magyar Tudományos Akademia 1865-ben választotta meg lev. tagjává. Nagyobb művei: Az ausztriai általános magánjog alaptanai, tekintettel a római jogra s a franczia és szász polgári törvénykönyvre (Pest, 1865); Birósági szervezet és peres eljárás köztörvényi polgári ügyekben, előadási vezérfonalul (ebből 1877-ben csak egy füzet jelent meg). 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár