1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Halász Géza, Dabasi

Dabasi Halász Géza született 1816-ban nov. 26-dikán Pest megyében, Alsó Dabason. Tanulmányait a kún-szentmiklósi ref. gymnasiumban kezdvén, a bölcseleti tanfolyamot a kecskeméti ref. főiskolában, majd az orvosi szakot választván életpályájául, ezt a pesti és bécsi egyetemen végezte. Orvosi gyakorlatra Pesten telepedett meg. Szaktudományában kiváló figyelmet és szorgalmat fordított a ragályos betegségekre, azok közt különösen a cholerára, és első érdemeit a fővárosban a harminczas évek második és a negyvenesek első felében többször uralkodott cholera alkalmával szerzette. Pest városnak sok ideig kerületi főorvosa volt. Ez állásában érdemeit kitűnő mértékben szaporította az 1872—73-ban uralkodott cholera-járvány elfojtása körül kifejtett buzgóságával. Irodalmi működésének – melyért a Magy. Tud Akadémia 1863-ban jan. 13-dikán levelező tagjává választotta – mezejét szintén az orvosi tudomány képezte. Első irodalmi művét 1839-ben az Orvosi Tárban Helyettes elválasztás czím alatt bocsátotta közre. Ezt következő művei követték: 1. Értekezés a kopogatás és hallgatózásról (Pest, 1841); 2. Magyar orvosok és természetvizsgálók III. nagygyűlése Beszterczén (Orv. Tár. 1842. II. 10. sz.); 3. Vázlatos előadás a pesti egyetemen orvosok kiképzésére rendeltetett kórodáról 1841/2 iskolai évben (Orv. Tár. 1843. II. 3., 4. sz.); 4. A magyar orvosok és természetvizsgálók IV. nagygyűlése Temesvárott (Orv. Tár. 1843. II. 8. sz.); 5. A magy. orvosok és természetvizsgálók V. nagygyűlése Kolosvárt (U. o. 1844. II. 13–15. sz.); 6. Szóbeli előadás, mely a magyar orvosok és természetvizsgálók kolosvári V. nagygyűlése alkalmával tartatott (U. o. 1845. I. 13–14. sz.); 7. A magyar orvosok és természetvizsgálók Pécsett tartott VI. nagygyűlése orvosszaki működéseiről (U. o. 1846. I. 8–9. sz.); Orvoskari jegyzőkönyv (U. o. 1848. II. 1. sz.); 9. A magyar orvos-sebész tanári kar 1848. évben tartott ülésének jegyzőkönyve (U. o. 7. 24. sz.); 10. A magyar orvosok és természetvizsgálók eddigi gyűléseinek története és haszna (A VI. nagygyűlés munkálatai között); 11. Az első magy. ált. biztosító társaság életbiztosító osztályánál az orvosi eljárásra vonatkozó utasítás, ügymenet, bizonyítványok, a hely népességi és egészségi viszonyainak statisztikai összeállítása (Pest, 1860); 12. Az életbiztosítás tudománya, különösen orvosi szempontból (M. Akadémia Math. és Term Közl. V. 1865.). Szerkesztette a magyar orvosok és természetvizsgálók Kassa-Eperjesen tartott VII-ik, és a Sopronban tartott VIII-ik nagygyűlésének történeti vázlatát és munkálatai könyvét, a Fiuméban tartott XIV-ik nagygyűlésnek pedig alelnöke volt s ennek dolgozatai közt több munkája foglaltatik, többek közt a nagygyűlés alapszabályai és ügyrendje, azután Balassa János egyetemi tanár emlékezete. A XVI-ik nagygyűlés munkálatai közt a pesti himlőjárványról 1873-ban, a XIX-ik nagygyűléséi közt Dr. Pólya József életrajza czimű munkái tűnnek ki. Terjedelmes, jeles műve: a Budapesten uralgott járványos betegségek történelme, különös tekintettel a cholerára, egy térképpel s két rajzolati táblával, mely Budapest főváros által, Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közművelődési leírása, Budapest főváros a magyar orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésére emlékül czím alatt 1879-ben kiadott collectiv nagy mű II. részében s onnan különlenyomatban is megjelent. A fővárosnál viselt kerületi főorvosi állásától 1873-ban akkor lépett vissza, mikor Pest, Buda és Ó-Buda egy törvényhatósággá egyesíttetett. Mint képviselő – bizottsági tag azonban ezután is – egész haláláig élénk részt vett a főváros közügyeiben. Az 1881–84-diki országgyűlésre Pest megye ráczkevei kerülete küldötte képviselőjéül, itt a függetlenségi pártban foglalt helyet, melynek vezér tagjai közé emelkedett fel. Előző tényező volt ehhez: Kossuth Lajos édesatyja, Kossuth László fölött mondott emlékbeszéde, melyet annak síremléke leleplezése ünnepélyén Alsó-Dabason 1880. június 13-án mondott el (megjelent a hirlapokban és különlenyomatban: Budapest 1880). Országgyűlési beszédei közül az: Országgyűlési képviselőház naplója a következőket hagyta emlékezetben: 1. Az 1881. évi nov 18-án a Torna- és Abaujmegyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó beszéde, Tornamegyének további fennállása mellett (I. köt. 1881); 2. A magyar kir. csendőrség felállítására vonatkozó 1882. márcz. 9-én tartott beszéde (1882. IV-ik köt.); 3. A bosnyák politikáról 1882 máj. 20-án tartott beszéde (1882. V-ik köt.). Halála váratlanul, hirtelen történt. 1888-ban augusztus 22-én este még künn a Városligetben baráti társaságban mulatott. Éjfél után szívszélhűdés vetett véget életének. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár