1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Haberern Jonathán

Haberern Jonathán született Szepes megyében, Felkán, 1818-ban jan. 17-dikén. Az elemi és középiskolákat Késmárkon és Miskolczon látogatta. 1838-ban Tiszolczon letette a tanári vizsgát. 1839-ben a jénai egyetemet látogatta, a következő évet a tübingai, az 1841-ik évet pedig a berlini egyetemen töltötte s 1842-ben tanulmányainak bevégeztével visszatért hazájába. Ugyanez év őszén nevelői állást foglalt el a Mikes-családnál Erdélyben. 1845 őszén Szirmay Ádám szeptemvir István fiának nevelését vette át, kit 1849 őszén Berlinbe, azután Bonnba az egyetemre kísért, s kivel 1851-ben Franczia- és Angolországban tanulmányi utat tett. Berlinben a „Berlinische Gesellschaft für deutsche Sprache” czímet viselő nyelvtudományi társulatban felolvasást tartott szepességi idiotismusokról, aminek következtében a társulat rendes tagjává választatott. 1852 őszén a szarvasi főgymnasiumhoz, mint a bölcsészeti előtan, a görög és német nyelvnek rendes tanára hivatott meg, s 1854-ben ezen főgymnasium igazgató tanárává választatván, ez állásában az 1858-ik tanév végéig működött. 1858 őszén az egyesült prot. theol. tanintézethez Budapestre, mint a bölcsészetnek és a görög nyelvnek rendes tanára hívatott meg, amely állást 1866-ig töltötte be, amidőn arról önként lemondott. 1867-ben a m. t. Akadémia levelező tagjául választotta (székfoglalóját Aristotelesről tartotta), 1871-ben a m. kir. tudományos egyetemen a görög bölcsészet történetéből magántanárrá képesíttetett, ahol is előadásait csak nehány héttel 1880. évi april hó 8-dikán bekövetkezett halála előtt szüntette meg. Művei: Melanchton Fülöp élet- és korrajz (1860); Az erkölcsbölcsészet alapvonalai Martensen után (Molnár Aladárral, 1864); Aristoteles 3 könyve a lélekről (1865); Aristoteles politikája, jegyzetekkel ellátva (1869); Dr. Angus József bibliai kézikönyvének fordítása magyarra (1870); Curtius syntaxisának átdolgozása (1870), Aristoteles Nikomachoshoz czímzett Ethikája (1873). Aristoteles metaphysikája c. munkája kéziratban maradt. A m. t. Akadémiában 1872-ben Edvi Illés Pál és 1876-ban Prónay Gábor felett tartott emlékbeszédet. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár