1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Asbóth Lajos

Nemescsói Asbóth Lajos 1803-ban jún. 20-dikán Keszthelyen született, első kiképzését ugyanott a premontreieknél, később Sopronban az evangelikus gymnasiumban nyerte. Tizennégy éves korában a bécsi hadmérnöki akadémiába lépett és 18 éves korában a 4-ik számú dragonyos ezredhez hadnagynak neveztetett ki. Tiszti pályáján többnyire mint hadsegéd működött: Kresz Alberti és Civalart, lovasságot vezénylő tábornokok oldala mellett. Mint százados két éven át századot vezényelt a 3. vértes-ezredben, mégpedig oly kitűnő eredménnyel, hogy mind a hadosztály-, mind pedig a dandár-vezérek évi jelentéseikben Asbóth századját mindig „minta csapat”-kép említik. 1842-ben huzamosan betegeskedvén, ideiglenesen nyugalomba lépett. 1848-ban őrnagynak és a krassói nemzetőrség parancsnokának neveztetett ki. E nemzetőrség, valamint a segélyére érkezett csekélyszámú sorcsapatok élén, a bánáti bányászkerületet a felkelők, a Szerbiából támadó szerbek és Appel tábornok sorcsapatai ellen sikeresen védelmezte. 1849-ben mint alezredes Debreczen katonai parancsnokává neveztetett ki; mihamar ezredessé előléptetve és a tartalék-sereghez vezényelve, a Tisza vonalát — Tokajtól Tiszafüredig — megerődítette és védelmezte. A tavaszi támadó hadműködések alatt Asbóth egy önállóan működő seregrésszel, az előnyomuló magyar hadsereg balszárnyát és oldalát fedezte. Buda ostromában tevékeny részt vett és május 22-ikén a 2-ik hadtest vezetését vette át. Tábornokká előléptetve, hadteste élén vívta ki a peredi győzedelmet. 1849 július elején a Szegeden alakuló tartalék-sereg szervezésével bízatott meg. A szabadságharc leverése után 1849-től 1857-ig az aradi várban volt fogva. 1857–1860-ig az osztrák államvasút-társaság tisztviselője volt Resiczán. 1862-ben jelentek meg Emlékiratai az 1848. és 1849-iki magyarországi hadjáratból, 1864-ben A Hadvezér és a Hadtudomány Alapelvei czímű terjedelmes művét adta ki. Folyóiratokban számos hadirodalmi közlemény jelent meg tőle. A M. Tud. Akadémia 1863-ban választotta meg lev. tagjául. Meghalt 1882. máj. 6. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár