1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Zlamál Vilmos

Morvai Zlamál Vilmos született 1803-ban június 25-dikén Morvaországban, Morsitz községben. Tanulását Kremsirben kezdette és Bécsben a Josephinumban végezte, ahol orvosi oklevelet szerzett magának. Mint orvos hadi szolgálatba lépvén, az akkor báró Bianchi nevet viselt 63. sz. gyalogezredhez osztatott be, melynek Gácsországban, Zlocsow városban volt állomása, ahol 1831-ben, a lengyel–orosz háború alkalmával, a Dwerniczky-féle hadcsapat sebesültjeinek egy részét is gyógykezelte. 1833 őszén a cs. kir. udv. hadi tanács rendeletére Bécsbe küldetett az állatorvosi tanintézetbe. Innen a kétévi tanfolyam bevégzése után Temesvárra tétetett át. Így került Magyarországra. Itt az állategészségügyi felügyelet és a határszéli veszteg-intézetek felügyelete is hatásköre alá soroztatott. 1838 július havában országos állatorvossá neveztetett ki Pestre, amely állásra Lenhossék József akkori protomedicus felhívására pályázott. Ekkor még nem tudott magyarul, de kineveztetése után csakhamar annyira elsajátította a magyar nyelvet, hogy a vezetésére bízott pesti állatgyógyintézetben előadásokat tartani, s irodalmilag foglalkozni is képes lett. Sok érdeme van Magyarországon az állatgyógyászat kifejtése és az állategészségügyi rendtartás életbeléptetése körül. Az állatgyógyászati és rendészeti szakban kifejtett irodalmi működéséért, mely téren több önálló munkát is hagyott hátra, a m. tud. Akadémia 1864-ben levelező tagjává választotta. Az ugyane szakban a gyakorlat terén és a közszolgálatban szerzett érdemeiért a király 1874-ben a vaskorona-renddel, 1881-ben pedig — midőn aggkora folytán hivatalos állásaitól visszavonulva, kiérdemlett nyugalomba lépett — „Morvai” előnévvel magyar nemességre emeléssel tüntette ki. A vaskoronarend lovagja, minisztériumi tb. osztálytanácsos, a m. kir. tudományegyetem és állatorvosi tanintézet ny. r. tanára, a m. tud. Akadémia levelező, az országos közegészségi tanács, az országos magyar gazdasági egyesület s természettudományi társulat rendes, a harkowi s dorpathi állatorvosi tanintézetek tiszteleti tagja, 1886-ban nov. 11-dikén halt meg Budapesten. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár