1890 előtt élt magyar akadémikusokról írt megemlékezések

megválasztva: 1861

Tóth Kálmán Tóth Sándor

megválasztva: 1863

Asbóth Lajos Asbóth Lajos Halász Géza, Dabasi Hornyik János Kallós Lajos Szemere Miklós

megválasztva: 1864

Érkövy Adolf Balogh Kálmán Kalchbrenner Károly Kemény Gábor, Báró Lenhossék József Rózsay József Suhayda János Zlamál Vilmos

megválasztva: 1865

Baintner János Szkalniczky (Skalniczky) Antal

megválasztva: 1867

Haberern Jonathán Molnár Aladár

megválasztva: 1868

Ökröss Bálint Zsigmondy Vilmos

megválasztva: 1869

Szabó Imre

Szkalniczky (Skalniczky) Antal

Szkalniczky (Skalniczky) Antal született 1836-ban máj. 6-dikán, Herczeglakon, Baranya megyében, hol atyja Albrecht főherczeg birtokán jószágigazgató volt. Első nevelését a szülői háznál nyerte, Pécsett hallgatta az algymnasiumot, s innét Prágába ment, a főreáltanoda három osztályának elvégzésére. 1854-től 1857-ig Bécsben a polytechnikumot végezte, s ugyanez év október havában a berlini Akadémiába lépett. Berlinben két évet töltött s a szünidőkben Porosz-, Bajor- és Szászországba utazott, 1858-ban pedig Biermann berlini tanárával beutazta Magyar-Erdély országot, Dalmatiát és felső Olaszországot. Stüler tanácsos buzdítására 1859-ben lépett legelőször a nyilvánosság elé, midőn a bécsi Rudolfinum kórház terveire hirdetett pályázatban részt vett, s melynél „Elisabeth” jeligéjű munkájával 23 pályázó közül a második, 2000 forintos díjat nyerte el. Még ugyanazon év július havában a majnai frankfurti „Saalbau” épületre pályázott, s terveivel 26 pályázó közt az első 300 aranyos díjat sikerült elnyernie. 1859. ősz utóján Németországon és Belgiumon át Párisba utazott, hol 1860. november haváig tartózkodott, négy hónapot ez időből Franczia- és Angolország beutazására használt fel. 1860-ik év november hó végén jött Pestre, s miután utólag engedélyt nyert az akadémiai pályázatban részt vehetni – tervezetei 100 drb arany tiszteletdíjban részesíttettek. A magyar tudományos Akadémia épületének foganatosítása ugyan Stüler porosz kir. tanácsos és építész tervei szerint határoztatott el, de Stüler ajánlatára Szkalniczky bízatott meg — Ybl Miklós építész ellenőrzése mellett — a palota építésének művezetésével. 1862. évben Koch, bécsi építész leányával lépett házasságra. 1864-ben mint ideiglenes helyettes tanár a kir. József-műegyetemre neveztett ki, s itt működését az 1869–70-ik tanév végéig folytatta. 1860-tól kezdve, tanári működése mellett, a fővárosban — valamint vidéken is — kisebb-nagyobb épületek tervezésével, illetőleg kivitelével foglalkozott. Budapesten nagy azon épületek száma, amelyek Szkalniczky nevét magasztalják. Nevezetesen felemlítendők: A „Hungaria” részvény-társulat szállója; a Thonet-udvar, az építő társulat négyemeletes háza az Akadémia utczában, Gróf Zichy János, Wodianer Albert, gróf Károlyi Ede és Sándor palotái, a báró Fechtig és Luby-féle háromemeletes bérházak, a sugárúti nyolczszög tér négy sarokháza stb. Ez időből való kisebb művei: az állatkerti építkezések, a közúti vaspályatársulat istállóépületei és városligeti váróterme, s az aradi színház. 1869-ben az igazságügy-miniszter által kiküldetett Német-, Belga-, Franczia- és Angolországba az ottani törvényszéki épületek tanulmányozására; ugyanez évben pedig a Pest városa által tervezett új fenyítő törvényszéki épületek pályázatánál az első, 600 frt-os díjat nyerte el. 1870-ben a m. kir. földmívelés, ipar és kereskedelmi minisztériumtól nyert Szkalniczky felszólítást, az új m. kir. posta- és távírda-épület terveinek készítésére, melyek elfogadása után, saját művezetése alatt, az épület 1872 őszén rendeltetésének átadatott. 1873-ban a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által és Jendrassik tud. egyetemi tanár kíséretében államköltségen tanulmányi utazásra küldetett külföldre, mely utazás eredményeit a Tudományegyetem élettani intézete pavilonja építésénél a legjobb sikerrel használta fel. Ez időben készített Szkalniczky a kir. József-műegyetem épületéhez is tervezetet, mely 600 darab arany jutalomdíjban részesült. Az 1873-ik év őszén szellemileg szünetelnie kellett, a túlságos munkálkodás és szellemi megerőltetés miatt; ez időt Magyarországon, s több fürdőhelyen egészségének visszaszerzése végett töltötte. Visszanyerve szelleme rugékonyságát, ismét nagyobb feladatok megoldásához fogott, ezek között első sorban említendő a budapesti tud. egyetem Szerb utczai szárnyépülete, a tudományegyetemi könyvtár palotája, a Nemzeti Színház bérháza és az új színházi homlokzat. Újból beálló s nagyobb mérvű ideggyöngesége kényszerítette őt az 1873/4-iki telet — orvosai tanácsára — Genuában tölteni. 1874 tavaszán visszatérve ismét a munkához fogott és készített tervezeteket a dalműszínház, valamint az országos képzőművészeti társulat számára. Ezek valának munkálkodásának utolsó eredményei. Az 1874/5-i telet ismét Olaszországban töltötte. Ez időn túl eleinte egy magánintézetben, később a budai Lipót-mezei tébolydában talált szomorú menedéket, ahol az 1878-ik év júl. hó 9-dikén testileg, lelkileg megtörve, életének 42-ik évében jobb létre szenderült. 
  Forrás: Régi Akadémiai Levéltár